2025. július 10., csütörtök

Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.): Jud Meyrin

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Egy ​kotnyeles újságírónő

Egy kemény nyomozó

És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?

Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?

Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?”


Vélemény:

Már régóta kíváncsi voltam erre a történetre, de sajnos hely hiánya miatt csak az e-könyvet volt lehetőségem megvenni, én mégis jobban szeretem a papír alapú példányokat így amikor megtudtam, hogy a könyvtár nyáron zárva lesz és szeptemberig szólnak a kölcsönzések akkor sok társa mellett ez is jött velem. Így bár e-könyv formátumban már régóta várólistás volt az olvasás, a rendes könyv miatt motiváltabbá váltam az elolvasására.

Először is, nagyon tetszik a sorozat mindegyik borítója, mert szerintem igényesek, szépek és szerencsére nem az a tucat férfi-nő egymás mellett, mint általában, hanem a színek és a helyszínek adnak hozzá némi misztikus és borongós hatást. Másrészt a „felföld” vagyis a Skót felföld vonzott nagyon, mert mindig is kíváncsi voltam arra a vidékre, mert igenis nagyon sok érdekességet, misztikumot rejthet. Ráadásul ez a rész még a wicca témakört is érintette még ha csak nagyvonalakban is.

Szóval Skócia, krimi, wicca, műkincsek… minden adva volt ahhoz, hogy én ezt könyvet imádjam és ne legyek képes letennie a kezeim közül!

Viszont…

Bármennyire megfogott a nyomozás és a műkincsrablás, meg a helyszín hangulata, kedves főszereplőink mindent megtettek azért, hogy ne tudjam élvezni teljes mértékig ezt a történetet. Ugyanis számomra sem Tristan sem Lottie nem volt egy szerethető, azonosulható karakter. Ráadásul már a kezdeti pillanatoktól kezdve annyira egyértelmű volt, hogy mi vár rájuk a későbbiekben, hogy én a vitáikat az elején inkább csak szükséges civódásnak éltem meg. Ennél erőltetettebb ellenségekből szerelmek történettel már rég volt dolgom, és az ő stílusuk miatt, meg a romantika miatt, ami engem kicsit inkább untatott, eleinte 3,5 csillagban gondolkodtam, mert nagyon középszerűnek éltem meg.

A nyomozás szál azonban tartogatott fordulatokat és örültem, hogy egy igencsak kemény és tényleg gonosz ellenfelet kaptunk végre. A kezdeti induláshoz képest nem hittem volna, hogy a történet a végére ennyire megkomolyodik és kíváncsi leszek majd a folytatásra. Szóval bár a regény cseppet sem tekinthető részemről tökéletesnek, de azért nem is a legrosszabb a maga kategóriájában.

Kifejezetten ajánlom azoknak, akik a fentebb vázolt hangulatokat keresek, romantika pártiak, valamint a kicsit lightosabb krimik is megfogják őket. Könnyed nyári kikapcsolódásnak egy hasonlóan borongós esős és viharos időszakban, mint amit most megéltünk, pont ideális.


Értékelés: 4 csillag

2025. július 6., vasárnap

Bőrbe vésett átok (Kitaszítottak 1.): Adèle Dan

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Mit ​tegyek, ha a sötétség birtokolni akar?

Inaya

Gyűlölöm a képességemet. Gyűlölöm, hogy vadásznak a fajtámra. Gyűlölöm, hogy nincs választásom. Ölnöm kell, hogy élhessek. A sors egy elátkozott katedrálisba lök, ahol a sötétség választást kínál: vagy a foglya leszek, vagy halott. Hagyom, hogy az elátkozott szörnyeteg magához láncoljon. Hogy játsszon velem, de ami a legrosszabb – élvezem. Mindent meg kell tennem, hogy megszabaduljak tőle. De a katedrális mélyén rejlő labirintusban olyan titkokra bukkanok, amelyek nemcsak az életemet, hanem az egész kontinenst felforgathatják. Hogyan küzdjek egy olyan szörny ellen, akinek a karjai közt biztonságban érzem magam?

Maël

Érzem őt. Pedig már évek óta nem érzek semmit. Amikor a hamis istenek híve a katedrálisomba menekül, tudom, mit kell tennem: darabokra szaggatom, hogy a bosszúmat véghez vigyem. És minden percét élvezni fogom. De minél többet mutat meg magából a nephelin, annál inkább felkavarja a katedrális csendjét. És annál inkább felkavar engem. Egyre nehezebb a bosszúra összpontosítanom, de nincs választásom. Fel kell használnom őt, hogy kiszabaduljak. És ha az átok megtörik, a világnak szembe kell néznie a sötét igazsággal.

A sikerlistás szerző, Adèle Dan, egy újabb erotikus, gótikus dark fantasy történetbe rejtve mutatja meg, hogy a gyermekkori traumák, a testképzavar és a szülői szeretet hiánya hogyan ver láncra minket egészen addig, míg ki nem törünk a magunkra zárt kalitkából.”


Vélemény:

A könyv befejezte után nagyon sok gondolat kavargott a fejemben, akadtak köztük pozitív és negatív dolgokat is, így elég sokáig gondolkodtam azon, hogy miképp is fogalmazhatnám meg a véleményemet.

Kíváncsi voltam a történetre, ugyanis az írónő korábbi két könyve a Démoni ketrecet és az Angyali fogságot, egészen tudtam kedvelni. Nem is igazán a hmmm keményebb jelenetek miatt, sokkal inkább azért a sötét hangulatért, amivel ritkán találkozni manapság könyvekben. Azoknak viszont nem sok reménnyel ugrottam neki, mégis valahogy a szereplők sikeresen megmozgattak.

Erre a könyvre viszont nagyon kíváncsi voltam. Először is azért, mert szeretem a gótikus környezetben (katedrálisokban például) játszódó könyveke, másrészt mert a borító annyira gyönyörű volt, hogy nem tudtam neki ellenállni. A harmadik okom pedig talán az, hogy láttama az írónő mennyire szeretett dolgozni ezen a könyvön és valahogy mindig olvasásra motivál engem az, ha látom, hogy valaki nem csak kényszerből ad ki egy „jó iparos munkát”, hanem azért, mert van benne egy történet ami egyszerűen meg akar születni, és karakterek akik élni szeretnének.

Talán ezért is volt annyira fájdalmas a csalódás, és ezért leszek kicsit keményebb, miközben továbbra is tisztelem az írónő munkásságát és gondolatait. Egyfajta módon mondhatni meghasadtam abban, mit is kellene mondanom. Talán egy keretesszerkezet segítene ebben.

POZITÍVUMOK 1.

- A borító és a könyv belső rajzai, amik nagyon szépen illusztrálták a történet egyes elemeit és megfelelő hangulatot adtak hozzá.

- A világ felépítése és bemutatása (mely sokkal összetettebbnek ígérkezett még az előző sorozatnál is), a térkép, a történelem, a szereplők képességei, az, hogy egyszerűen minden, vagyis majdnem minden a helyén volt.

- A cselekmény főszála, de sajnos itt át is kell nyargalnom a következő pontra…

NEGATÍVUMOK

- Az írásmód. A köszöntnyilvánításban ugyan láttam, hogy mennyien segítettek az írónőnek abban, hogy kiadja ezt a könyvet, de sajnálom, hogy ezek között nem volt olyan ember, aki erősebben rávilágítson a magyar nyelvben rejlő szépségekre. Itt egy kicsit talán spoileres leszek, de engem rengetegszer kizökkentett például az olvasásélményből, hogy Maël „kedvenc”-nek hívta Inayát. Először csak fogtam a fejem, hogy számomra valami nem áll össze, majd hirtelen bevillant egy angol szó „pet”, amit igen gyakran használnak hasonló tematikát felvonultató könyvek esetén, viszont a magyarban nem igazán szoktuk ezt használni. Ha már „kedvenc” akkor vagy ragozva vagy keresni lehetett volna más olyan szót, ami hasonlóan kifejezi amire Maël gondolt, de mégsem hatna tőle google fordítónak.

- A történet kortalan elhelyezése, ami miatt nem tudtam, hogy igazából akkor ezt most milyen fantasy világnak kellene elképzelnem. Mert ha középkori szerű vagy akár kicsit régebbi akkor a leggings, a dom és a szub szavak ilyen szerepeltetése hasonlóan megakasztó volt számomra. (Persze témaként bele lehet vinni de lehet, hogy elég lett volna csak körül írni és nem "szakkifejezéseket" használni rá.)

- A szex jelenetek ahol bár voltak ötletes pillanatok és néha tényleg beindító volt, de sajnos ismétlődő mondatok és jelenetek szerepeltek számomra, „megérintette a nedves részeket” „hozzáért a nedves részekhez” nem akartam már számolni, hogy ezt a szófordulatot hányszor találtam meg az oldalakon. Ráadásul sokak véleményével ellentétben számomra a szex nem illeszkedett bele szépen a történet főcselekményébe, sok esetben inkább indokolatlanul megakasztotta azt.

… És nem érzem úgy, hogy ez teljes mértékig az írónő hibája lenne, mert…

POZITÍVUMOK 2.

- Na ezek aztán az igazán szürke, vagyis inkább teljesen antihős karakterek, és ilyen egy csavaros, jól ívelt cselekmény. Ha az ember túl tud lépni a fentebb felsorolt problémákon akkor valóban egy különleges, szinte már horrorisztikus történetet láthat megelevenedni az oldalakon.

- A traumák hiteles bemutatás és azok feldolgozásának próbálgatása (bár lehet, hogy elég maladaptív módon). Örültem, hogy a testképzavar, mint téma ilyen szépen lett bemutatva ahogy az is, hogy egyáltalán szóba került. És talán ez az írónő legnagyobb tehetsége, hogy olyan témákat von be fantasy alapú történetekbe, amiket mások elkerülnének. Úgy, mint a Démoni ketrecnél a függőség, itt pedig a testképzavar és a gyermekkori, fiatalkori traumák.


Számomra a könyv egy tökéletes alapgondolat elvesztegetése, ettől független a karakterek annyira közel kerültek hozzám, és kíváncsi vagyok a folytatásra, szóval, ha megjelenik mindenképp elolvasom majd, viszont jó lenne, ha a közeljövőben az írónő több segítséget kérne és kaphatna abban a tekintetben, hogy a szöveg gördülékenyebb legyen (ne tűnjön ennyire döcögősnek olvasás közben). Valamint, bár tudom, hogy sokak számára pont az a vonzó, hogy ilyen kendőzetlen, sötét és SOK szex jelenet van benne, szerintem ez a történet akkor is jól működhetne (mert az alapja igencsak erős), ha az nem akasztaná meg a történetet, és nem lenne ilyen túlnyomó számban.

A véleményem azonban ne riasszon el senkit, tudom, hogy valaki pont ezeket a dolgokat keresi egy könyvben, viszont ha valakinek kicsit hozzám hasonló az ízlése, akkor készüljön fel, hogy ez nem lesz egy sima menet.


Értékelés: 3,5 csillag

2025. június 29., vasárnap

Hell Bent – Tűzön-vízen át (Alex Stern 2.): Leigh Bardugo

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Alex ​Stern visszatért, és az Ivy League egyenesen a pokolba tart.

Találd meg az alvilág kapuját! Ments ki egy lelket a pokolból! Egyszerű terv, csakhogy onnan ritkán térnek vissza emberek. De Galaxy „Alex” Stern elhatározza, hogy kiszabadítja Darlingtont a purgatóriumból – még akkor is, ha ez a Léthe és a Yale jövőjébe kerül.

Mivel a mentési kísérlet tiltott, Alex és Dawes nem kérhetik a kilencedik ház segítségét – ezért egy kétes szövetségesekből álló csapatot hoznak össze, hogy megmentsék a Léthe gentlemanjét. Ötüknek együtt kell eligazodniuk a titkos szövegek és bizarr ereklyék útvesztőjében, hogy felfedjék a társaságok legjobban őrzött titkait. Eközben pedig minden elképzelhető szabályt megszegnek.

Ám amikor a tanszékeken furcsa halálesetek történnek, Alex tudja, hogy ez nem csak a véletlen műve. Valami végzetes erő munkálkodik New Havenben, és ha túl akarják élni, Alexnek számolnia kell a múltja szörnyeivel és az egyetem falai között ólálkodó sötétséggel is.

A tökéletes dark academia regény a #1 NYT bestsellerszerző Leigh Bardugo jellegzetes és utánozhatatlan stíluselemeivel és fordulataival! A kilencedik ház-sorozat hevesen várt új kötete.

Fedezd fel szörnyekkel teli, intrikus világát!”


Vélemény:

Először elképesztően egyszerűen szeretném kezdeni. Örülök, hogy a könyv egy másik borítóval is kiadásra került, mert bár értem a létjogosultságát az eredeti nyulas verziónak (főleg így a történet szempontjából), megértem, hogy nagyon sokakat elriasztana. Én azért a másik verzióval olvastam mert csak azt találtam meg a könyvtárban, igazából én sosem voltam híve annak, hogy az ember a borítója alapján ítélje meg a könyvet, főleg manapság amikor lenyűgöző borítós, több száz oldalas élfestett köteteket is ki tudnak tölteni a nagy büdös semmivel.

Az biztos, hogy nagy elvárásaim voltak a regénnyel kapcsolatban, mert az első részt, ahogy az írónő többi munkásságát is, egyszerűen csak imádni tudtam. Szerintem Bardugo még nem tudott olyat kihozni, amit ne szerettem volna, és mivel az előző lezárása után tudtam, hogy jön majd a következő így akkor azonnal bele akartam kezdeni, majd valahogy teljesen ki is ment a fejemből, míg szembe nem jött velem a könyvtárban. Éreztem, hogy velem kell jönnie a nyárra.

Bár a munka még tart, mégis találtam lehetőséget arra, hogy mindennap tudjak belőle olvasni, és bár mindig beosztottam mennyit szeretnék (hogy azért a napom nagy részét ne vigye el teljesen), ezt a számot rendre megugrottam és úgy kellett rávennem magam arra, hogy letegyem a kezeim közül.

Itt éreztem leginkább azt, hogy Dawes mennyire is a kedvenc szereplőim egyikévé vált, és Alexet is annyira de annyira tudtam kedvelni. Ebben a részben már érzetre nem kapott helyet számomra annyira az egyetemi életérzés, mint a koribábban, egy kalandosabb, akciódúsabb második rész lett ez, ahol a cselekmény vitte el teljesen a történet egészét, a környezet eseményeire már annyira nem maradt idő. (Hogy kicsit érthetőbb legyen, míg az előző részben többet láttunk a különböző házak működéséből, az egyetemi bulikból addig itt inkább a kaland, és a szereplőink célja volt fókuszban. Ez persze semmivel sem teszi egyik részt sem kevesebbé a másiknál.)

A történet eleinte megint sok szálat markolt fel, amiket a végére sikerült egy közös fonatba rendezni, és mindennek meglett a maga helye, amiben a szereplőink megfelelően lavíroztak, mindenkinek megvolt a maga szerepe, személyisége és épp annyi titok, vagy meglepő fordulat, amit még izgalmasabbá tette ezt a regényt is.

Érezhetően ez a rész már nem a bemutatásokról szólt, de szerencsére itt is kaptunk egykét momentumot a karakterek múltbeli életéből (engem mindig valahogy megborzongat amikor Alex és Len kapcsolata kerül szóba, mert ez annyira valós élethelyzet sokaknak, hogy még talán a démonoknál, vámpíroknál is sokkal ijesztőbb).

Aki az első részt szerette, szerintem az ebben sem fog csalódni, mert bár nem teljesen azt a hangulatot hordozza magában, mint az első kötet, de mégis pont a legjobb dolgok maradtak meg belőle. A szereplők, az akció, és a mágia sötét mivolta.


Értékelés: 5 csillag

2025. június 22., vasárnap

Tizenkilenc perc: Jodi Picoult

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát…

Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.”


Vélemény:

Gyógypedagógusként (pszichopedagógusként) mindig érdekeltek ezek a témák, és talán a fiatalkorú bűnözők lélektana az, ami miatt életem egy pontján elgondolkodtam már azon, hogy pszichológus szeretnék lenni. Az iskolai lövöldözések témája nagyjából azóta érdekelt engem, hogy a főiskola alatt egy kurzusomra ebből a témából írtam beadandót (pontosabban az iskolai lövöldözések és a bullying kapcsolatáról).

Magamtól lehet, hogy nem találkoztam volna a könyvvel, bár Jodi Picoult neve már nem egyszer felmerült amikor ismerőseimmel beszélgettem, többen ajánlatták, azonban amikor megtudtam, hogy miről szól a könyv, úgy döntöttem el kell olvasnom. (Sajnálatos, hogy pont amikor ide eljutottam, akkor túlságosan aktuálissá vált itt Európa közepén is…)

A könyv nem egy embert mutat be, nem is egyetlen eseményt, hanem események egész láncolatát, mely egy bizonyos pillanati sodort egy fiatalt, viszont a cselekmény itt még nem áll meg, így tanúi lehetünk az utóhatásainak is. Pszichológiai és jogi szempontból nekem ez a könyv egy aranybánya volt, már amit laikusként megállapíthatok róla, valószínű jogi szakemberként, kicsit más lehetne róla a véleményem. Egyértelmű, hogy az írónő mélyen beleásta magát a témába és nem csak az elkövető, hanem az áldozatok és a családok szempontjából is. Mert vannak itt anyák, apák, gyermekek, ügyvédek és bírák… és mindenki kicsit másképp élte meg a látottakat, a megtörtént eseményeket. Eleinte nehezen tudtam követni, hogy épp kinél is járunk a történetben, de 1-2 sor után hamar belerázódik az ember és a könyv felénél ezeket, már nem is éreztem.

Talán az első legnagyobb ilyen eset, mely megrázta a világot nem más volt, mint Columbine (ha valakit érdekel a téma, sok videó és leírás található az esetről interneten), mely 1999. április 20-án történt. Jodi Picoult könyve 2007-ben jelent meg, és azóta már évek, évtizedek is elteltek, mégis a mai napig előfordulnak iskolai lövöldözések, vagy öngyilkosságok melyeknek a hátterében gyakran fel nem ismert durva iskolai bántalmazás áll. A tizenkilenc perc emellett morális kérdéseket is feszeget azzal kapcsolatban, hogy mennyire érthető, indokolható meg az elkövető tette annak fényében, hogy neki miket kellett átvészelnie a korábbiakban. Egyik oldalról egy fiú aki megölte az iskolatársait, másik oldalról egy fiú akinek a lelkét az évek kegyetlenkedése millió darabra törte. Nehéz igazságot tenni igaz

Inkább nem kellene hagyni, hogy ilyenek megtörténjenek!

A könyvet tudom ajánlani! Csak így egyszerűen. Mondanám, hogy mindenkinek de azt is, hogy sokak irtóznak az ilyen erős témáktól, amik így hatnak az ember lelkére, de aki nem fél az igenis adjon neki egy esélyt. Szereplők szempontjából talán egyszerűnek mondható, de itt a folyamaton van a hangsúly és a kérdéseken, melyek biztosan megfogalmazódnak az olvasóban, olvasás során.

(Főleg akkor ha belegondol, hogy a világon vannak szülők és gyermekek akik számára ez a könyv nem fikció, hanem a valóélet, amellyel meg kell küzdeniük.)


Értékelés: 5 csillag

Sötét vágyak fogságában: Anita Boza

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Sötét ​vudu és még sötétebb szenvedély.

Lisa Beale Haitira utazik a Természetvédelmi Világszövetség megbízásából, hogy megakadályozza egy természetkárosító kikötő építését. Ráadásul haldokló barátja utolsó kívánsága is a vállát nyomja: meg kell találnia a férfi Haitin eltűnt kislányát, Casey-t. Kevin Hop leszerelt amerikai katona, akinek bárja van a Karib-tenger partján, és aki bármit feláldozna azért, hogy sikerre vigye a vállalkozását. Ám egy hazugság miatt csaknem mindenét elveszíti. Találkozásuk nem sok jóval kecsegtet: Lisa épp azt hivatott megakadályozni, amit Kevin támogat. Kettejük sorsa mégis összefonódik egy olyan világban, ahol a tenger kéken csillámló hullámai elmossák a könnyeket. Haiti csillagpettyes éjszakái alatt fellángol a szerelem, ám a körülmények cseppet sem ideálisak egy kibontakozó kapcsolathoz: vuduvarázslatok, átkok, kizsigerelt hullák kísérik Lisa és Kevin nyomozását. Van-e remény számukra ott, ahol a Sors kerekét az érdek forgatja, és ahol az ellenséged ellensége nem mindig a barátod? Kitarthat-e a szerelem akkor is, ha kettejük közül az egyiküknek biztosan fel kell adnia az álmait?

Izgalmas nyomozás és szenvedélyes románc a vérpezsdítő Haitin, a vudu őshazájában. Sötét, perzselő, zsigerig ható történet.

Vesd bele magad!”


Vélemény:

A történet alapja nagyon erősen indult. Mind a helyszín kiválasztása, mind pedig a témák melyeket felvonultat, magukkal hozzák a könyv borítóján is megjelenő sötét hangulatot, és úgy éreztem, a regény végéig sikerült megőrizni ezt a fajta megfelelő kísérteties légkört.

Lisaval az első pillanatban máris tudtam azonosulni. Nem volt egy félős kislány, de nem is femme fatale (akiktől néha szintén épp úgy képes vagyok kiakadni) azonban a történet későbbi pontjain levetkőzhetetlenül rákerült a romantikus regények nőalakjainak legnagyobb hibája a „bármit is megtudok az aktuális pasiról aki bejön, azzal azt támasztom alá, hogy ő egy rohadék és nekem van mindenben igazam” kórt. (Melynek ismertetőjele, hogy a pasiról azonnal elhiszi, hogy megbízhatatlan, hazug és egyebek de pl az ő füllentései mindig van magyarázat.) Ez nem a könyv hibája inkább csak egy tipikus probléma ami sajnos sok esetben előfordul az ilyen könyveknél. Kevin azonban nekem az elejétől a végéig szimpatikus volt, ami azért is különös mert mivel a történetet a főhősnőnk szemein keresztül ismerhettük meg, így minimum együtt kellett volna éreznem az ő érzéseivel de nem sikerült. Mikor ő épp aktuálisan utálta Kevint én akkor is hittem neki és kedveltem.

A történet cselekménye azonban kárpótolt engem a tipikus romantikus regény bakikért, mert ott viszont voltak ijesztő pillanatok és csavarok dögivel. Na persze annyira nem is igazából nekem, mert azért elég hamar sikerült kitalálnom mi is zajlik a háttérben, viszont így is ledöbbentett egy-két pillanat. Igazából a történet sötét hangvételét, és a cselekmény pörgését a vudu és Haiti jelentett. Nagyon tetszett a helyszín bemutatása, az ahogy Lisa egyre többet tudott meg a környezetről, és arról is, hogy nem mindig az a helyes amit ő annak gondol. A másik téma pedig az ember pontosabban gyermekkereskedelem annyira erősen volt bemutatva, hogy fájt tőle egy kissé a szívem, és ezért is hatalmas tisztelet az írónőnek, hogy meg mert fogni egy ilyen nehéz és kemény témát.

Én a magam részéről jobban örültem volna ha a vudu megmarad vallásnak és nem kerül bele ennyi hókusz-pókusz, mert a könyve eleinte látható földhözragadtságához nekem már ott annyira nem illett, de tudom, hogy ezzel mások nem feltétlen lesznek így. Most én nem erre vártam ez a lényeg…

Ettől függetlenül szívesen ajánlom ezt a könyvet azoknak akik bár alapvetően romantikus beállítottságúak, nem riasztják el őket a kifejezetten ijesztő, sötét jelenetek sem, sőt kifejezetten keresik ezeket. A történet jól össze lett rakva, a cselekmény végig feszített marad, nem éreztem benne túl sok üresjáratot vagy leállást, Lisa az egész könyv alatt tudta, hogy mi a célja és mit kell tennie.


Értékelés: 4,5 csillag

2025. június 19., csütörtök

Ragadozók háza (Prédák háza 2.): Diana Hunt

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Készen állsz a játékra?

Akkor is, ha meg kell bíznod valakiben, aki egyszer már összetörte a szíved?

A szabályok egyszerűek…

A szereposztás megváltozik, a préda ragadozóvá válik.

Képzeld el, hogy a titkos társaság, amit kerestél, létezik.

Fő fegyverük a hipnotizálás, bármit képesek elhitetni veled. A Carnivora Akadémia sokkal veszélyesebb, mint azt elsőre gondoltad, az iskola hideg falai között sehol nem vagy biztonságban.

A társasággal kapcsolatos rögeszméd veszélybe sodor.

Megszállottá válsz, mindenhol őket keresed. Mindenkiben őket látod.

Ahhoz, hogy megmentsd a barátaidat, ki kell derítened az igazságot. Ahogy egyre mélyebbre merülsz, a valóság és a képzelet határvonala elmosódik. A túléléshez mindent fel kell áldoznod, talán még azt is, ami a legfontosabb számodra.

Ne félj tőlük, érd el, hogy ők féljenek tőled!”


Vélemény:

Emlékszem, hogy az első részt elképesztően imádtam (itt olvasható róla a vélemény). Viszont amikor befejeztem, akkor nem tudtam, hogy az írónő készül a folytatással. Bár így visszagondolva talán egyértelműnek kellett volna lennie, azonban mégis meglepett és jóleső izgalommal töltött el a hír, hogy érkezik a folytatás. Mert bár én elkönyveltem, hogy főszereplőink kapcsolata úgy ér véget ahogy ott meg lett írva, mégis elkezdtem izgulni mit hozhat a jövő.

A legnagyobb problémám az volt, hogy túl régen olvastam már az első részt, és túl sok könyv került már elém azóta ahhoz, hogy mindenre pontosan emlékezzek, így voltak szereplők akiknek a személyiségére, korábbi cselekedetikre már nem emlékeztem pontosan. Sőt… nagyon furcsa, mert az egész első részből csak annyi maradt meg, hogy IMÁDTAM, azonban már nem tudnám felidézni mik is történtek benne pontosan (ez talán pozitívum hisz akkor simán újra olvashatom épp akkora izgalommal, mint első alkalommal).

Viszont ezt leszámítva ez a második rész is épp annyira magával ragadott, mint az első. Nagyon egyszerű leszek, de ki kell jelentenem hogy a könyv gyönyörű és engem már ezzel is sikerült megfogni. Az előzőhöz hasonlóan itt is voltak fekete oldalak, azonban néhány vörös is helyet kapott és mindegyik ilyen színnel ellátott oldal más jelentést kapott. Itt most nem sok más karakter fejébe láthattunk bele, hanem csak Williamébe de ez is nagyon sokat adott a történethez.

A cselekmény nem a manipulációról szólt ezúttal, hanem a hipnotizálásról, az emlékek elrejtéséről, a titkos társaságokról és mivel nagyon szeretem ezt a fajta Dark Academia hangulatot engem egész végig meg tudott tartani. Egyike azon történeteknek, ahol a főszereplővel meglepően jól tudok azonosulni, és emiatt a leírások sem untatnak, minden apró mondat jelentéssel bír. A történet közben annyira bele tudtam élni magam a cselekményekbe (köszönhetően annak, hogy Elizabeth sosem felejtette el azt, hogy a nagy romantikázások meg haverkodások közepette neki egy bűntényt is fel kellene derítenie), hogy én magam is nyomozni kezdtem. Minden egyes megjelenő karaktert próbáltam kielemezni, és már tényleg én magam sem tudtam kiben lehet, és kiben nem kellene megbízni. A könyv jól az orromnál fogva vezetett, ugyanis ilyen szempontból tudott nekem egy tök jó csavart adni.

Volt egy pont ami nem igazán tetszett, de ezt a végére sikerült visszahozni, a lezárás pedig… NA NEM HISZEM EL… Ugye nem kell sokat várni a folytatásra, mert ezt ilyen helyzetben nem lehet kivárni!

Akinek tetszett az első rész annak ez is tetszeni fog, aki ott még nem találta meg a számításait, annak meg azért ajánlom hátha itt válaszokat talál egy-két korábban felmerült kérdésre. Amúgy a sorozatot csak ajánlani tudom, bár lehet annak fényében, amit tudok, már nem mernék belekezdeni csak ha nálam van a folytatás is XD őrület lesz kivárni.


Értékelés: 5 csillag

A tél jegyesei (A tükörjáró 1.): Christelle Dabos

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.

Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?

Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…

Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.

Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.”


Vélemény:

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre. Egyrészt egy nagyon jó barátnőmtől kaptam ajándékba, másrészt több embertől is egész jó véleményt olvastam, harmadrészt pedig a leírás fogott meg igazán.

A borító nem annyira izgalmas, de legalább figyelemfelkeltő, szépen letisztult. Elég izgatott lettem, hogy mit is várhatok ettől a műtől, és már rögtön az első fejezetben beszippantott a hangulatával, amit az írónő megteremtett az oldalakon.

Azonban…

A hangulat teremtés a könyv egészében megmaradt ami egyrészt jó, másrészt nekem túlságosan túlírttá tette az egészet, miközben ezzel ellentétben mégis pont azt nem tudtam meg soha, ami a leginkább érdekelt volna engem. Ritkán kerültek elő a karakterek személyiségjegyei, érzelmei, jellemei, inkább csak a cselekmény mozgatórugójaként szolgáltak néha inkoherensen, gyakran azért meg volt magyarázva az, hogy aki az egyik fejezetben még jó fej volt, miért lett hirtelen hárpia, de ezek a magyarázatok nekem nagyon kevesek voltak néha. A leírás sem teljesen fedte számomra a valóságot, azt hittem az eljegyzés nagyobb szerepet kap majd, de igazából azon kívül, hogy az eljegyzés ténye később valóban fontossá vált a narratív szempontból, csúnya lesz, amit mondok de Ophélie akár cserediákként is kerülhetett volna a sarkra.

Tudom, hogy első rész és kicsit kíváncsi is vagyok mit is akar később kihozni ebből az írónő, de nekem ez a könyv egyszerre túl sok volt (a leírásokban) és túl kevés (a cselekményben) ahhoz, hogy ne érezzem szükségét annak, hogy nagyon hamar el akarjam olvasni a második részét.

Kevés véleményt tudtam most írni érezhetően, mert valahol tetszett a könyv, de picit csalódott vagyok abban, hogy mégsem azt adta, amit vártam tőle.

Ajánlom azoknak, akik a fantasy világokat a világépítés miatt szeretik, és inkább cselekmény, mintsem karakter központú regényeket kedvelnek.


Értékelés: 4,5 csillag

A Fenevad hajnala (Piszkos mágia 1.): Polina Hart

  Leírás (forrás: moly.hu): „Egy Névtelen lány, aki a szívével küzd. Egy visszatérő álom, ami felébreszti a múltat és megváltoztatja a jövőt...