Leírás (forrás: moly.hu)
„Laura Ingalls Wilder kilencrészes Kicsi ház sorozatának negyedik kötete először 1937-ben látott napvilágot.
Laura Ingalls és családjának kalandjai folytatódnak, miután elhagyják a prérit, és fedett ekhós szekerükkel Minnesotába utaznak. Itt egy gyeppel fedett dombházba költöznek, amely a gyönyörű Szilva-patak partján épült. Papa hamarosan egy csodálatos kicsi házat épít, igazi ablaküveggel és zsanéros ajtóval. Laura és nővére, Mary iskolába járnak, segítenek a ház körül és a patakban fognak halat. Esténként a család papa vidám hegedűmuzsikáját hallgatja. A balszerencse ezúttal egy szöcskejárás, egy szörnyűséges hóvihar, Laurának pedig Nellie Oleson formájában érkezik, de a pionír család összetart, és továbbra is keményen helytáll, hogy túljussanak a nehézségeken.
Így folytatódik a regénysorozat negyedik kötete…”
Vélemény:
Újabb lakhely, ahol az Ingalls család megfordult…
Itt már egy-két ismerősebb embert is felfedezni véltem a lapokon, hiszen az Olson család a sorozatban is eléggé fontos szerepet töltött be, viszont itt épp említés szintjén kerültek elő. Azt hiszem talán ennél a résznél ütközött ki leginkább az, hogy a sorozat valóban csak ihletődött a könyvekből, nem vették át az epizódok azoknak minden egyes pillanatát (így persze sokkal emberközelibbé, kalandosabbá tették a karakterek mindennapjait).
Na de beszéljünk egy kicsit a könyvről. A családot sajnos talán mióta elhagyták az erdei kunyhót, nem érte még ennyi balszerencse, mint itt a prérin. Mint ahogy a leírás is említette sáskajárás és hóviharok… Tudom nem kellene, de nagyon összeszorult a szívem attól, hogy mindenhol reménykednek, és megpróbálnak belekezdeni egy új életbe, de mindig kudarcok érik őket.
Az első részben nagyon átéreztem a korszak egyszerű szépségét, viszont mostanra kezdem áldani is az égieket amiért nekem nem egy ilyen időszakban kell élnem. Persze a mi korunknak is megvannak a maga hibáik, de legalább az ember barátkozhat őszintén (tudva, hogy 1-2 hónapon belül nem kell odébb állnia), a gyerek gyereknek érezheti magát akinek az iskolán kívül nem sok dolga akad stb. De az is lehet, hogy csak a magyar néplélek nem volt soha a vándorlás híve (legalábbis azután, hogy sikerült szépen letelepedni itt a Kárpát-medencében), míg az Egyesült Államokban a mai napig úgy élnek az emberek, hogy képesek lehessenek bármikor összepakolni és az állam másik végébe, vagy akár egy másik államba költözni a munka és egyebek miatt.
Laura személyisége még mindig nagyon megnyerő volt, mellette Charles, „papa” karaktere állt legközelebb a szívemhez. Itt pedig nagyon éreztem újra, mennyi különbség is volt a Wilder és az Ingalls gyerekek élete között.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése