Leírás (forrás: moly.hu)
„Laura Ingalls Wilder kilencrészes Kicsi ház sorozatának harmadik kötete először 1933-ban látott napvilágot.
Miközben Laura a nyugati préri egy kicsi házában él, Almanzo Wilder életét követhetjük nyomon New York állam egyik nagy farmján. Almanzo, a kilencéves farmerfiú, bátyjával és két nővérével együtt, segítenek a nyári vetési és az őszi aratási munkákban. A ház körüli teendő mindig rengeteg, hajnaltól vacsoraidőig, nem számít, tél van vagy nyár. Jut idő a játékra is, ám Almanzo mindennél jobban egy saját lóra vágyik. Apja nem bízik még benne annyira, hogy ekkora felelősséget tegyen a vállára, ezért a farmer fiúnak hosszú utat kell bejárnia, hogy bizonyíthassa rátermettségét.
Ez a történet Almanzóé, Laura későbbi férjéé, amely bemutatja, hogyan nőtt fel a farmer kisfiú távol attól a háztól, amelyben Laura élt…”
Vélemény:
Határozottan más, mint az eddigi részek. Az Ingalls család valóban magának termel, csak maguknak szereznek be mindent és eddig nem igazán láthattuk őket kereskedni. Ráadásul a család csak leánygyermekekből áll. A Wilder család ilyen szempontból egészen más érdekességekkel szoltál.
Itt ugyanis 4 gyermek van a háztartásban, 2 lány és 2 fiú, akik közül Almanzo a legfiatalabb. Bár papírra szó szerint nincs vetve, hogy gazdagok lennének, de azért egy-két leírásnál és jelenetnél éreztem, hogy ők azért már magasabb társadalmi és gazdasági rétegbe tartozhatnak mint az Ingalls család. Ők már nem pusztán maguknak termelnek, hanem eladásra, kereskedésre, és szerintem akkori mércéfel mérve, elég magas összegeket sikerült kapniuk egy-egy tételért cserébe.
Almanzo és Laura bár még nem találkoztak szerintem már itt is egymásnak vannak teremtve, mert mind a ketten kicsit bajkeverők ugyan, de mégis csillogó szemmel, és nyitottan járnak a világban, miközben az álmaikért tesznek ugyan. Mind amellett, hogy a szülői utasításokat nehézségek árán (nem sok kedvvel) de megpróbálják betartani.
Elcsodálkozva olvastam azt, hogy milyen élet is volt akkoriban egy farmon. Hajnalban kelés, éjszaka került ágyba az ember és bizonyos időszakokban nem is kellett iskolába járni a gyerekeknek. Mégis valahogy azt éreztem a jeleneteket olvasva, mintha a kismillió munka ellenére is sokkal több ideje lett volna az embereknek. Mintha akkor egy nap nem csak 24 órából állt volna, hanem annál jóval többől, hogy a feladatok mellett a játékra, a szórakozásra és a családra is legyen idő.
Almanzot nagyon megkedveltem és a családja többi tagját is, azonban kissé elkezdett hiányozni az Ingalls család, így várom, hogy a következő kötetben megint az ő kalandjaikat olvashassam.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése