Leírás (forrás: moly.hu)
„Laura Ingalls Wilder kilencrészes Kicsi ház sorozatának hetedik kötete először 1941-ben látott napvilágot.
A kis közösség, amelynek sikerült átvészelnie a hosszú telet, mostanra növekedő, virágzó kisváros lett.
Laura első állásába lép: ingeket varr. Nem szereti ezt a munkát, de kitartóan végzi, hogy Mary iskoláztatásához hozzájárulhasson. Az igénytanyán a család termése szépen nő, és papa úgy tervezi, a bevételéből ősszel már iskolába tudja küldeni Maryt. Az eladásra szánt terményt nyáron madarak lepik el, és az egészet elpusztítják. Bár a következő tél nem lesz olyan kemény, mégis úgy döntenek, télre a városba költöznek. Laura és Carrie újból iskolába jár, ahol ismét találkozhatnak barátnőikkel. Laura végzete, Nellie Oleson a Szilva-patakról, De Smetbe költözik, aki szintén velük jár iskolába. Az őszi terminus tanára Eliza Jane Wilder lesz. Nellie Miss Wildert Laura ellen fordítja, és egy időre Miss Wilder el is veszti az osztály fölötti kontrollját. Laura buzgón tanul, tudván, hogy csupán egy éve maradt a tanítói vizsgáig. De pihenni is van alkalma, mivel De Smet városa az iskolaházban irodalmi esteket, találkozókat szervez, ahol péntek esténként az egész város összegyűlik szórakozni: énekelnek, zenélnek, kikapcsolódnak a városlakók.
Almanzo Wilder engedélyt kér, hogy Laurát hazakísérhesse a templomból. Mama igencsak meglepődik, hiszen Laura még csupán tizenöt éves, Almanzo pedig felnőtt férfi.
Laura megismerkedik Mr. Brewsterrel, aki látta őt az iskolai bemutatón, és felajánl neki egy tanítói állást. A megye főellenőre levizsgáztatja Laurát; habár még nincs tizenhat éves, megkapja tanítói diplomáját…”
Vélemény:
Laura első munkáját kezdte meg.
Az a baj, hogy ezen a ponton már elveszett számomra a történet gyermeki bája és varázsa. A munka, a lemondások és az „egy mindenkiért” elve vette át a cselekmények mozgatását. Ez persze korrajznak egészen jó, viszont már inkább a kíváncsiság hajtott, mintsem az élvezet. Ebben a részben éreztem azt, hogy már nem egy lélekmelengető békés és nyugodt kis történetet olvasok, hanem egy felnőtteknek szóló regényt. (Bár lehet gyerekek nem éreznék annyira rossznak a helyzetet…)
Nellie érkezése valahogy sikereden oldotta egy kicsit a feszültséget, ami bennem volt Laura életét látva. Lehet csak az én lelkem túlságosan romantikus, de szegény lány életében túl sokszor szerepel az, hogy le kell mondania az álmairól és valamit meg kell tennie. Azt hiszem ez a könyv értéke viszont, hogy a főszereplőink nem is igazán valódi főszereplők, pusztán sodródnak az eseményekkel, mennek a történelem sodrával.
Tanárként szörnyen felháborított Miss Wilder viselkedése, mert attól hogy valaki szigorú pedagógus akar lenni, akinek tekintélye van, attól még nem kell hárpiaként viselkedni. Kedvenc pillanatom az volt, amikor Laura eltörte a széket.
A cselekmény ebben a részben egyszerre volt bensőséges, mert néha olyan helyzetekbe láttunk bele a szereplőkkel kapcsolatban, amit nem mindig engednek látni, viszont szörnyen távolságtartó is. (Talán ezért az E/3?)
Azért az Almanzoval való kapcsolat alakulás miatt kíváncsian vártam a következő részt.
Értékelés: 4.5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése