Leírás (forrás: moly.hu)
„Egy repedés. Egy olvadás. És a szívében izzó tűz az egész világát felperzseli.
Alex Volkov igazi angyalarcú ördög, aki nem szabadulhat borzalmas múltjától. Egész életében egy rettenetes gyermekkori tragédia emléke kínozta, és miközben az üzleti életben elképesztő sikereket ért el, folyamatosan csak a bosszú járt a fejében. Nem sok ideje maradt a szív dolgaira. Amikor az élet úgy hozza, hogy neki kell vigyáznia a legjobb barátjának húgára, valami megmozdul a lelkében:
Ava Chen szabadlelkű fiatal lány, akit rémálmok gyötörnek, és akit egy olyan gyermekkor kísért, amelyre még csak emlékezni sem tud. De a fájdalmas múlt sem tudta megtörni: még mindig látja a szépséget a világban… és annak a férfinak a jeges külseje alatt is észreveszi az érző szívet, akit nem lenne szabad kívánnia.
A bátyja legjobb barátját.
A szomszédját.
Aki számára megváltás és végzet is egy személyben.
Az ő szerelmüknek nem lett volna szabad megtörténnie, mégis megtörtént. De olyan titkokat is a felszínre hozott, amelyek mindkettőjüket tönkretehetik, és persze mindent, ami fontos a számukra.”
Vélemény:
Úgy tűnik az elején nagyon belementem a Dark Romance, mint stílus fejtegetésébe szóval ha valakit a kritika érdekel az ugorja át a következő részt és jelzem hol kell bekapcsolódni!
Fűh te! Na, hogy akkor hogy is van ez kérem?
Mostanában nagyon megy a Dark romance, mely azt hiszem bármennyire is az én világom lenne az alapfelállás szempontjából (nem tehetek róla, hogy valami hülye vonzalmat érzek a filmek és sorozatok legrosszabb rosszfiúi iránt), valahogy sosem nyerte el igazán a tetszésem. Akadt már egy-két alkalom, hogy belekezdtem néhány műbe (pl. mint rájöttem a Captive in the Dark – Fogoly a sötétben is ebbe a kategóriába esik, és az sem nyűgözött le igazán) azonban jobbára csak belelapozás szintjéig jutottam, vagy épp elkezdtem de nagyon hamar feladtam.
Általában ezek a történetek nálam 3 különböző ponton hasalnak el:
1) A női főszereplő, aki általában tökéletes. Szép, csinos, gazdag, vagy éppen szegény de ettől független akkor is ő A NŐ, igen így nagybetűkkel. Akinek nincs amúgy igazi személyisége, vagy nagyon max egy nagyszájú p*csa… (Talán egyszer még ráveszem magam de a Haunting Adeline nálam már az elején elvérzett amikor a két barátő egyetlen közös témája a dugás volt…)
2) A cselekmény, ami azért kéne, hogy legyen, még a dark romance egyik ismérve a szex is. Attól nem lesz izgalmas egy cselekménysorozat, hogy a csajnak három oldalanta átmelegszik a lába közt, a pasinak meg két fejezetenként feláll. (Ebbe a hibába a Twisted Love is majdnem beleesett, de számomra csak majdnem.)
3) Maga a Dark Romance ténye, mert
bár szépíthetjük akárhogy ezen a zsáneren belül egy olyan párkapcsolatot
mutatnak be az írók, ami amúgy alapvetően nem működne. Hisz hősnőnk általában
azzal jön össze, akit egy másik fajta könyvben szó nélkül a rosszfiúnak
kiáltanának ki az olvasók és még csak esélye sem volt. Néhány példával élve:
– Mintha az Alkonyat Bellája
Caiusszal jönne össze (Mert Jamie Cambell Bower azért mégiscsak… na…)
– Mintha Hermione Granger, Fenrir
Grayback párjává avanzsálna a történet folyamán....
És sorolhatnám a példákat napestig.
Van amit sajnos nem tudnék megtenni SPOILER mentesen.
Szóval szerintem egy Dark Romance nem működhet úgy, mint egy rendes romantikus történet. Ebben az ember írás közben vagy a Dark-ot kell, hogy előtérbe helyezze, akkor viszont a végére nem szabad kikerekíteni olyannak, hogy az ember lánya elhihesse, hogy ez egy párkapcsolati útmutató. Vagy pedig a Romance részét, akkor viszont mérsékelni kell benne a sötét pillanatokat.
Egy szóval a középutat irtó nehéz megtalálni!
Na de akkor térjünk át a Twisted Love-ra…
A csalódásaim után már nem tudtam, hogyan kezdjem el ezt a könyvet, de valahogy mégis nekifogtam, mert hallottam róla elég jó véleményeket. (Na persze rosszakat is.) Úgy voltam vele, hogy a többi ilyen típusú próbálkozásom mellé már elfér.
Na és akkor olvasás közben az történt, hogy valahogy megfogott a dolog! Ava karaktere nekem nagyon működött meg úgy az egész dinamika is közöte és Alex között már az elejétől fogva. A karakterek között jól mentek a beszélgetések (mindenkinél, nem csak náluk), és el tudtam képzelni a jeleneteket. A könyv egyetlen gyenge pontjaként azt tudnám kiemelni, hogy nekem Alex túlságosan egy szuperember lett… fiatal kora ellenére a fél világ a farzsebében van? Hmmm… lehet, hogy ilyen is előfordulhat, de itt kicsit túl soknak éreztem.
Tetszett azonba, hogy a történet csak úgy szórta felém a csavarokat és bár volt egy két keményebb pillanat, de továbbra sem értettem a dark besorolást ennél a könyvnél (bevallom kicsit még most sem). A erotikus jelenetek alapvetően jól megállták a helyüket és nem is akadtam ki rajtuk annyira, valamint azt is észrevettem, hogy jobbnak találtam ezt a formátumot, mint azt amikbe már belefutottam egy-két romantikus-erotikus regény kapcsán, ahol egy könnyed vállrándítással fogadtam azt, hogy épp mi történik a papíron. Na ezeket a jeleneteket ellenben határozottan nem tudtam volna más emberek között olvasni, mert az arcomra tuti kiült mit gondoltam közben.
Igazából vicces lehet a tény, de úgy éreztem magam a könyv olvasása közben, mint amikor egy-egy fanfictiont találok interneten. (Ha valaki nem tudná, a fanfiction, rajongói írás, amelyben másik által elkészített művel film/sorozat/könyv szereplőit használják fel a lelkes „írók” arra, hogy másokat szórakoztassanak. Például az is előfordulhat, hogy az ember olyan Marvel fic-be botlik ahol Steve Rogers, nem Amerika kapitány, hanem egy híres brooklyni maffia banda feje… szóval a kreativitás végtelen tárházából bármit elő lehet rángatni, és összekeverni kedvenc szereplőinkkel.) Én általában angolul olvasok és egy-egy beszélgetés, de főképp a szexuális tartalom olvasása közben próbáltam magamban angolra fordítani a szöveget és valahogy épp azt a hatást keltették. Az erotikát leszámítva pedig a regény valami egészen nosztalgikus érzést adott nekem. Ava a maga „Napsugár” természetével, és a sötét titkokat rejtegető Alex. Annyira a 2010-es évek eleje, amikor ezek a történetek voltak menők, és valahogy elkezdtek hiányozni. (Talán ezért is olvastam újra az Alkonyatot bármennyire utáljam is Bellát.) Itt pedig kaptam belőle egy keveset.
Szóval összegezve. Nekem amúgy tetszett a könyv. Néhány logikai kis hülyeség miatt adtam neki félpont levonást, de ha valakik úgy érzik, hogy ha ezt elolvassák, akkor menni kell meggyónni, szerintem nem kell tartani tőle. A nyelvezet ellenére is, két felnőtt ember beleegyezésen alapuló együttléteit lehetett látni nincs erőszak, nincs belezsarolás. Ráadásul Alex még mentálisan is próbált segíteni Avának, hogy legyőzze egy bizonyos gondját, ami nekem a könyv egy nagyon jó pontja volt. Továbbra sem értem pontosan mitől esik annyira a „dark” kategóriába, de azt hiszem ez a fogalom sokkal tágabb, és mindenkinek mást jelent. Én tudom ajánlani, persze csak megfontoltan.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése