Leírás (forrás: moly.hu):
„Egy hattagú baráti társaság úgy dönt, elindul a Kékszalagon. A kis túravitorlás fedélzetén azonban meglehetősen feszült a hangulat: az előző estét egy ábrahámhegyi nyaralóban töltötték, s a legkevésbé sem önfeledten és boldogan.
Az esti viharban aztán a társaság egyik tagja – egy ismert krimiírónő – a vízbe esik. Mentőcsónak veszi fel és viszi ki a partra, s mint később kiderül: ők látják utoljára, mielőtt nyomtalanul eltűnik.
Kardos Júlia, a veszprémi kapitányság nyomozója kapja a feladatot, hogy megtalálja a nőt. Mi történt vele? És hogyan veszhetett nyoma, amikor csak néhány percnyi távolságra volt a saját nyaralójától? Van ennek köze az írói válságához vagy ahhoz, hogy a házassága korántsem volt tökéletes? Lehet, hogy a Kékszalagon vele együtt versenyzők közül tudja valaki a választ
Miközben a nap süt, a Balaton gyönyörű… Kardos Júlia versenyt fut az idővel, hiszen lehet, hogy a krimiírónő még életben van…”
Vélemény:
A leírás elolvasása után azt éreztem, hogy engem ez az alapfelállás kevésbé érdekel, mint az előzőek és mégis miután ezt is végig hallgattam csak bámultam ki a fejemből, hogy ez a sorozat számomra minden könyvvel csak egyre jobb lesz.
Ez a rész elképesztően bátor volt!
Mert most nem csak a maga nosztalgikusan, viccesen és prosztó módján lett magyar, hanem bele mert tenyerelni olyan témába is, amiről sokan beszélni sem mertek. Azt hiszem azért, mert ráéreztem a dologra, ez volt az első olyan rész a sorozatból, ahol a történet előrehaladtával kezdett bennem összeállni a kép és az elkövető kiléte nem csak az utolsó oldalakon ért engem húsbavágóan, hanem drukkoltam azért, hogy kiderüljön tényleg az és úgy történt, ahogy gondolom. Mégsem érzem azt, hogy ez a könyv most kevesebb lett volna a számomra, sőt… a benne fellelhető témát látva azt hiszem ez került hozzám a legközelebb.
Bár eddig is éreztem, de most ki kell jelentenem, mert ebben a részben hatványozottan érződött mennyire jól vannak bemutatva a karakterek. Már csak a beszédstílusaik által is. Engem alapvetően zavarni szokott, ha egy könyvben indokolatlanul sok a káromkodás és a csúnya beszéd, de itt egyáltalán nem éreztem így, mert amikor valaki tényleg kiakadt, na akkor hangzottak el azok a bizonyos szavak. Kifejezetten tetszett a sorozatra jellemző utolsó leghosszabb fejezet, ahol minden kiderül. Ennek a pszichológiai mélységeibe spoiler nélkül nem tudnék belemenni, így nem is teszem.
Továbbra is annak vagyok a híve, hogy bár ezek a részek külön is olvashatóak, de érdemes őket egymás után haladva venni mert szerintem így egy gyönyörű ív rajzolódik ki és ha valaki látja ezt az ívet, akkor kevésbé ítélkezik. Valamint könnyebben tud kedvencem találni, vagy épp nehezebben. Meggyőződésem volt, hogy nekem is az előző rész lesz az… Na én sem vagyok tévedhetetlen. Ez minden elvárásomat felülmúlta.
Ajánlom azoknak, akik olvasták az eddigi részeket is. Akiket érdekel egy izgalmas krimi, és a lélektani mélységek.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése