Bizalom: Bridget B. L.

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Mi történik, ha elvész a bizalom, és minden összedől körülötted?

Deák Betti egy átlagos kamaszlány barátokkal, tervekkel, álmokkal egészen addig, míg a testvére egyik barátja hozzájuk nem költözik. Miután a férfi belép az életükbe, a köztük lévő bizalmi kapcsolat lassan átalakul: ami kívülről láthatatlan, az belül egyre elviselhetetlenebbé válik.

Betti megjárja a poklok poklát: elveszíti az édesapját, az anyja nem figyel rá és a családja széthullik. Teljesen magába zárkózik, még a barátaival sem osztja meg a körülötte zajló eseményeket.

Amikor már úgy érzi, hogy nem bírja tovább magába fojtani a fájdalmát, segítséget kér. Azonban nem hisznek neki. Egyedül egy nyomozó nem kérdőjelezi meg a szavait, aki mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazságot.

Vajon fény derül minden titokra?

Ez a könyv a láthatatlan családon belüli erőszak lenyomata.

Egy lány igaz története.

Igazán csak azok értik, akik megélték, és ők soha nem fogják elfelejteni.”

Vélemény:

Már a könyv borítója is megfogott és tudtam, hogy a lapokon nem egy könnyed olvasmány vár majd engem, de abban a pillanatban nem is erre lett volna szükségem. Nehéz erről a regényről olyan szavakat mondani, hogy „tetszett” vagy „jó volt benne”, mert maga a feldolgozott téma borzasztóan nehéz, és alapvetően nem ilyen szavakat váltana ki az emberből. Azonban most mégis ezt kell mondanom.

„Tetszett” a könyvben az, írás szempontból, hogy két szemszögön keresztül lehetett látni az eseményeket és ezek a szemszögek nekem kellően megfelelően el is határolódtak egymástól. Bár nem volt egy hosszú olvasmány a benne feltárt események és leírt pillanatok két regényre elegendő érzelmi mélységgel és hullámvasúttal szolgáltak, amit néha öt-hatszáz oldalas regények sem tudnak kiváltani belőlem.

„Jó volt” a pszichológiai háttere az egésznek. Közvetlen előtte olvastam egy könyvet, ami kicsit kivett engem az olvasás élményből, és itt kifejezetten pozitívnak éreztem, hogy nem a már tipikusan megismert tankönyvi pillanatokat látjuk. Mert ha valaki felmegy a google-re vagy manapság már feltesz egy kérdést a mesterséges intelligenciának, simán olyan pszichológiai tudást birtokába juthat, amit igazából nagyjából mindenki ismer. Azonban egy ember nem minden esetben a tankönyvnek megfelelően működik. Emiatt vált hitelessé számomra ez a regény mert bár sok olyan pillanat történt benne, ami szinte kérdőjelekért kiált, de közben teljesen elképzelhető (sajnos) hogy valakivel ez így megtörténhet és ha megtörténik, akkor hasonlóan reagál és nem úgy, mint ahogy azt a nagy pszichológusok eddig összegyűjtötték.

Nagyon sajátos vélemény, amely talán a szakmám miatt áll hozzám közel, de kifejezetten erős volt az a kritika is benne, ami a gyermekvédelmet érinti. Hogy még manapság is sok-sok fiatalnak úgy kell ezekről az esetekről beszélni, hogy nincs egy biztonságos környezet körülötte és újra meg újra el kell mondaniuk számukra gyakran ismeretlen felnőtteknek azokat a dolgokat, amiket gyakran még magukban sem mernek megfogalmazni. Bár törekvések pedig folyamatosan vannak, hogy ezek a területek fejlesztésre kerüljenek, de sajnos túl lassú az egész, míg az esetek száma nem mutat csökkenést. Hogy a bürokráciát és a hatalmi játékokat (amik itt még meg sem jelentek annyira) ne is említsem.

Ajánlom a könyvet azoknak, akiket TÉNYLEG ez a téma érdekel. A mögötte húzódó dolgok és nem egy romantikával átszőtt álomvilágként szeretnék ezt meglátni, hanem kendőzetlenül, valósan.

Értékelés: 5 csillag