Ne félts (Ne érints 3.): Tahereh Mafi

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Egy napon majd…

Egy napon majd szabad lehetek

Már semmi sem lesz olyan, mint volt.

Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna.

Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet.

Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.”

Vélemény:

Azt hittem a 2. rész volt egy lejtmenet és innen majd már határ csak a csillagos ég lesz, de sajnos megint csalódnom kellett. Amilyen menőn elindultunk, annyira egysíkúvá vált a későbbiekben a cselekmény.

Szerintem ez a rész nagyban Adam és Juliette szakításáról szólt, meg arról, hogy Warner bizonygatja, hogy ő nem rosszfiú vagyis azt bizonygatja, hogy de ő az, de közben mégis szeressék már (majd elmesél olyan dolgokat, amik még az első részben látott badass pillanatait is semmissé teszik). Ez szerintem nem volt egy teljesen jó írói húzás, de az biztos, hogy egy tökéletesre szabott biztonsági játék kerekedett ki belőle, mert így hivatalosan mégsem a „rosszfiúé” lesz a nő. Mondjuk így nem is lehet teljes mértékig átélt karakterfejlődést érezni nála sem, hiszen kiderül, hogy amit eddig láttunk az sem teljesen úgy volt (és csak ennyire merek belemenni SPOILER mentesen).

A szereplők gyakran újra és újra ugyanazokat a köröket futották, néha a beszélgetéseik teljesen összeszedetlenek lettek, mintha óvodások tárgyalnának dolgokat egymás között. Főleg Juliette szempontjából volt ez érezhető, ami még érthető is lenne akkor, ha néha meg nem úgy reagálna a dolgokra, ahogy azt tipikusan bárki más is tenné. Hiszen rendben sokáig volt egyedül emiatt van néhány szociális furcsasága, de akkor ez jelenjen már meg az élet minden területén is és nem csak ott, hogy 1-2 emberrel néha nem jól fejezi ki magát.

Amúgy azt nem mondom, hogy a könyv rossz lett volna, szóval erre sem tudok kevesebb csillagot adni, mint az előző részre, de még mindig nem értem a mögötte álló „hájpot”. 2011-ben amikor az első rész eredetileg megjelent, akkor nagyon felkapott volt a disztópiába ágyazott „egy darab tinilány megmenti a világot” trope, és mivel akkor elég sok könyvet olvastam én is, így nekem ez is nagyjából tizenkettő egy tucat lett. Maximum még arra tudok gondolni, hogy a booktok generációhoz most jutott el ez a zsáner.

Tényleg csak azoknak tudom ajánlani, akik elolvasták az első két részt és vagy tetszett nekik, vagy annyira nem, de már kíváncsiak mi jön ki ebből.

Valószínűleg folytatni fogom a sorozatot, mert kíváncsi vagyok hátha azok tudnak majd valami újat nyújtani. De egy időre inkább jegelem a témát.

Értékelés: 4 csillag