Crooked Kingdom – Bűnös birodalom (Hat varjú 2.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Kaz Brekker és csapata rendkívül merész küldetést hajtott végre. Még maguk sem hitték, hogy épségben megúszhatják. Ám a busás jutalom felmarkolása helyett most ismét az életükért kell megküzdeniük. Elárulták őket, meggyengültek, erőforrásaik kimerültek, így a csapat elveszítette minden szövetségesét, sőt reményét is. A világ minden szegletéből hatalmas erők csapnak le Ketterdamra, hogy megszerezzék a jurdaparem nevű veszedelmes szer titkát.

Régi riválisok és új ellenségek bukkannak fel, hogy próbára tegyék Kaz csavaros eszét és a csapat törékeny hűségét. Háborúra kerül sor a város sötét, kanyargós utcáin – bosszúért és megváltásért vívott harc, ami eldönti a Grisaverzum sorsát.

Merülj el a világában!”

Vélemény:

Ha az első részéért oda és vissza voltam, akkor kijelenthetem, hogy ez annyira magával ragadott, hogy szabály szerint csak kapkodni tudtam a fejemet. Kevés az a történet ami annyira tetszik, hogy képtelen vagyok benne hibákat találni, mégis azt kell mondjam ez azok táborát erősíti. (Bár láttam a vélemények között, hogy akadnak akik nem osztják ezt, sőt sokan elég negatív kritikával életek… Hála az égnek, hogy nem vagyunk egyformák.)

Ez a rész sokkal hosszabb lett, mint az első de nem is csoda, hiszen 3 regényre való történet lapult meg benne. A könyv felénél úgy éreztem ennyi szálat, amit az írónő elkezdett egyszerűen lehetetlen lezárni úgy, hogy mindenre kapjunk magyarázatot és megoldást, de mind sikerrel járt. Ehhez persze szükség volt a már jól összeszokott csapatra is. Ám azt is megértem miért 15-16 éves kortól ajánlják ezt a könyvet… Akadtak benne pillanatok és helyzetek, amik megkövetelik a korhatárt, valamint témák is. Az egész duológiáról azt mondhatom el, hogy érzetre is sokkal ridegebb, sötétebb hangulatot keltett, mint az ezt megelőző trilógia. De közben mégis úgy érzem, hogy ha egyszer gyerekem lesz és választanom kell, hogy ezt a könyvet adom a kezébe, vagy M1 híradót kapcsolok neki, inkább ezt adom oda majd akkor is ha még nem érte el a megfelelő korhatárt hozzá.

Sajnos nehéz most erről a könyvről úgy mesélni, hogy ne legyen Spoileres és úgy ajánlani, hogy lassan már csak ezzel a kritikával is törvénysértést követek el, de szerintem a benne feldolgozott témák mind reálisak.

- Gyermekkori traumák, és ezek feldolgozása (több irányból is)?

- Tanulási nehézségek és ezekkel való együttélés, valamint ennek megítélése?

- Reális énkép kialakítása?

- Egymás (más kultúra) megismerése és elfogadása?

Igen ez mind megtalálható a könyvben. Emellett nagyszerű párbeszédek, amik szinte peregnek egymás után. Okos GONDOLKODÓ karakterek, ennek legjobb példája Kaz, aki szinte mindig képes kitalálni valamit… És ami legfontosabb, a szoros együttműködés.

Túl nagy Spoiler lenne ezért nem mondok többet mint azt, hogy újra megesett, hogy patakzottak a könnyeim olvasás közben. Ritka pillanatok egyike, így hát megbecsülöm.

Egyszerűen volt az egész regényben valami, amit nem tudnék megfogalmazni, de teljesen elvette azt a butácska érzést amit általában a young adult könyvek szoktak nyújtani. Élhető szerelmek, okos karakterek, és bátor különlegességek!

AJÁNLOM!

Értékelés: 5 csillag

 

Six of Crows – Hat varjú (Hat varjú 1.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.”

Vélemény:

Te jó szagú atya ég!!!

Mint Ravka világával, úgy Ketterdam tolvaj bandájával is találkoztam már a sorozatban így annyira nem lepett meg a jelenlétük, bár az, hogy mennyire más történet kerekedett ki a netflix adaptációban, mint ebben a regényben, az igen.

Ha mondhatok ilyet, talán még az előző trilógiánál is jobban szerettem ezt a részt, és megint nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire jó karakterek kerültek bele. Összetett, titokzatos és mégis összetartó csapat, akiknek a jelenetei annyira beszippantottak, hogy néha azt sem vettem észre, hogy már 20-30 oldalakat olvastam el, pedig csak úgy voltam vele, hogy na még egy kicsit. Fontos női szereplők Nyina és Inej, akik közül mind a kettejük mellett szívesen állást foglalok. Úgy erősek és személyiséggel rendelkezőek, hogy közben nem kell alpári hülye stílusba váltaniuk. Nekem pedig ez mindig fontos volt a női karaktereknél. De azt kell mondjam Wylan, Matthias és Jesper is nagyon közel kerültek hozzám, Kaz pedig tényleg az egyik legkedvesebb karakteremmé lépett elő, bár egyáltalán nem tudnék közöttük különbségeket tenni érzés alapján, egyszerűen mindegyikükért odáig vagyok.

Ketterdam világa egyszerűen lenyűgöző, szinte éreztem magam körül a nyirkos hideget, a világ nagyban különbözik Ravkától, ami bebizonyította nekem, hogy az írónő tényleg mennyire alaposan átgondolta az egészet, és ugyan ez érvényes arra is, amikor Fjerdába jutnak. Minden egyes terület más vallásokkal, személyiségekkel, törvényekkel és saját világlátással bír.

A történet bővelkedett azért csavarokban is rendesen, és olyan szép jelenetekben, amik még ha nem is kifejezetten romantikusként kellene említenem őket, de jobban megmozgattak érzelmileg mint bármilyen több oldalnyi nyáladzás. A konfliktusok generáltak, hanem tényleg komolyak, a karakterek nem csak azért vesznek össze, mert itt volt az ideje és össze kéne kapni valami apróságon, hanem mert tényleg súlyos helyzetekbe keveredtek.

A korhatárt tekintve megértem 15-16 éves ajánlását, hiszen azért itt már voltak benne egészen durva és kemény jelenetek, néhány helyen elképesztő kegyetlenséggel. De talán ép ez fogott meg annyira, hogy nem tudtam elengedni. Láttam az írónő könyveiről hideget, meleget engem eddig az utóbbi győzött meg, de hát nem vagyunk egyformák.

Csak ajánlani tudom!

Az Árnyék és csont trilógia nem szükséges hozzá, de azért én ajánlom, még ha így látom is, az azért valamivel lassabban haladt.

Értékelés: 5 csillag

Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Katona. Idéző. Szent.

Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.

Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.

Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.

Kövesd végig sorsa minden fordulatát!”

Vélemény:

Azon alkalmak egyikét éltem meg a könyv befejeztekor, amit nagyon ritkán. Egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni magammal, annyira beszippantott a világ és akartam még belőle. (Szerencsére már várt rám a Hat varjú.)

De inkább haladjunk szép sorban.

A történet elején nagyon meglepődtem, mert egy olyan szállal találkoztam, ami már a sorozatban egyáltalán nem volt benne, de itt elképesztően erősen hatott egy másik olvasási élményem jutott róla eszembe, ahol a főszál ugyanúgy a föld alá került, de ott a szereplők jobban idegesítettek, ez itt most kifejezetten tetszett.

Mal karaktere ebben a könyvben végre értelmet nyert magának és ki tudott lépni a tökéletes első szerelem köréből, megindokolva minden korábbi tettét és kapcsolatát Alinával. Míg Alina igazából belenőtt a szerepbe, amit neki szántak. Mivel ez egy harmadik rész, elképesztően nehéz róla spoiler mentesen beszélni, de azért megpróbálok.

Számomra ebben a könyvben is épp mint az előzőekben nem feltétlen a történet vonala vitte a hátán az egészet, hanem maga a világ minden egyes különlegességével és gyönyörű helységneveivel. Valamint a karakterek egymás között lezajló beszélgetései. Az Éjúr közelében mindig érezhető feszültség, Nyikolaj néha viccekbe rejtett komolysága, Baghra története és tanácsai…

Valamint lehet Alinát bármennyire idegesítőnek tekinteni, számomra valahogy még így is szimpatikusabb volt, mint a női karakterek többsége az átlag regényekben. Nem volt sem túl kevés, sem túlságosan sok… és képes volt nagyot fejlődni a történet végére. Nem fogom tagadni, a regény végén egyszer könnyeztem (bár a sírásig nem jutottam el az nálam tényleg ritka), a legvégén pedig csak egyféle melegséget éreztem mellkasomban mert azt láttam, hogy ennek a történetnek ide kellett kifutnia. A lehető legjobb lezárást kapta.

A fordítással (mint rájöttem) az egész regény során akadtak gondjaim, így nem tartom kizártnak, hogy a jövőben egyszer eredeti nyelven is belevetem magam ebbe a világba. Határozottan többször olvasós sorozat.

Értékelés: 5 csillag

Siege and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.”

Vélemény:

Azt hittem nem érthetnek akkora meglepetések – jó, tudtam hogy bizonyos szálakat a sorozatba építettek be és a könyvben ezek nem szerepelnek – de sokkal jobban sikerült meglepődnöm, mint terveztem.

Ezen a szinten a sorozat már épp csak nagyjából nyúlt a könyvekhez, átvéve egy-egy szereplőt és párbeszédet, annyira más, volt a regény. Mintha egy teljesen új történetet kaptam volna, mégis mind a kettőt nagyon szerettem. De, hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű talán jobb ha a negatívumokkal kezdem, ami nem más, mint Alina és Mal féltékenykedése és vitái. Megértettem, volt helye de közben mégis annyira feleslegesnek tűnt néha, hogy számomra azt az érzetet keltette, mintha csak időhúzásra lenne jó. Ha egyszer valamit megbeszéltek miért kell újra és újra veszekedni róla?

Azt hittem, a könyv lassabb és kissé unalmasabb lesz, mint az első része volt, hisz kevesebb szerepet kapott benne az Éjúr (akit én minden egyes negatív tulajdonsága és szemétsége ellenére is imádok), de a megjelenései mindig erős beszélgetéseket eredményeztek, és szinte éreztem a feszültséget lekúszni a lapokról. Kellően sötét és fenyegető lett.

Azonban nekem a könyv legnagyobb fénypontja Nyikolja lett! Már a sorozatban is felfigyeltem rá, de itt azért igencsak másképp ábrázolták, megmaradtak bizonyos karakter jegyek de kicsit erősebb lett a rosszfiús kisugárzása is, ami nagyon jót tett neki. Megszólalásai a kedvenceim lettek, ahogy a beszélgetései is. Szeretem a hozzá hasonló karaktereket.

Érezhető hogy a könyv átkötés az eleje és a vége között, mert olyan egetrengető dolgok nem történtek (talán az utolsó 50 oldalban), de nekem így is nagyon-nagyon tetszett! Olvastatta magát.

Értékelés: 5 csillag

Shadow and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.”

Vélemény:

Hogy én ezt a könyvet mennyire szerettem, azzal még magamat is sikerült meglepnem, nem is kicsit!

A sorozatot láttam (oda meg vissza voltam értem, de komolyan), és terveztem, hogy el kellene olvasnom a könyvet, de egy kicsit megijedtem tőle, méghozzá a vörös pöttyös kategória miatt, mert attól tartottam a sorozat sötét és erős hangulatához képest nagyon kis gyerekes lesz. Hát ekkorát már rég tévedtem!

Éreztem, hogy egy másik olvasásom mellé (jót vagy semmit)… szükségem lesz valami másra, ami kikapcsol, miután azzal szépen felhúztam magam. Úgy éreztem itt az ideje elővenni az Árnyé és csontot. Eleinte kicsit tartottam tőle, hisz kissé vontatottan indult, ráadásul elég sok eseményt előre ismertem a sorozat miatt, de végül maga az írásmód, a karakterek és azok a frappánsan megírt párbeszédek egy szempillantás alatt beszippantottak. Egyszerre akartam falni a sorokat és letenni, hogy ne érjen véget túl korán ez az élmény.

De akkor nézzük is a karaktereket. Jó young adult történethez mérten van egy női főszereplőnk, aki annyira nem különleges, de Alina ebben az esetben nem csak egy szürke egér volt, egyszerűen csak nem tűnt ki a tömegből, hiszen olyan élethelyzetbe került (árvaház majd katonaság) ahol épp a mások közé vegyülés volt a fő feladat. A történet során egy nagyon szép fejlődésen ment keresztül és azt hiszem ezt a fajta fejlődésmenetet mind megéljük életünk során. Alina is csak tartozni akart valahová, még ha az a hely nem is épp olyan, mint amilyennek várta. Cseppet sem volt nagyképű és öntelt, amit a női karaktereknél kifejezetten szeretek, ellenben nagyon hűséges barát maradt.

Mal a könyv elején kicsit súlytalan volt a számomra, a végére azonban egy egész menő karakterré nőtte ki magát. Egy olyan fiú, akit ha csak barátként is szívesen elfogadtam volna az életemben.

De akik a legjobban mozgatták számomra a történet nem más mint Baghra és az Éjúr… Míg előbbi egy olyan bölcs tanító, akiket alapból kedvelek a történetekben, és rengeteg jó mondat származik tőle, utóbbira csak azt mondhatom… Te jó ég!

Az Éjúr és Alina jelenetei mind annyira erősek lettek a leírásokban, a beszélgetésekben, a jelenetekben hogy egyszerűen hihetetlen. Minden egyes érzelem átjött, lehet ebben sokat segített az E/1-es írásmód is. Nem Spoilerezek de szerintem bármilyen karakter is kerekedett ebből a figurából, számomra még mindig fantasztikus.

Amit még ki kell emelnem az a világépítés. Imádom, hogy nem egy hétköznapi átlag kis fantasy világ, vagy egy olyan ahol Amerika vagy Anglia kapja a főszerepet. Tetszik ez az oroszos beütés, ami végigvitte az egész regényt.

Konklúzió? Én csak és kizárólag ajánlani tudom… sokat elárul, hogy befejeztem az első részt és elterveztem, hogy nem kezdem el rögtön a másodikat. Nos, nem vált be a tervem.

Értékelés: 5 csillag

Irodalom a musicalekben 3.

Abigél

A történtről úgy tudom néhány helyen kötelező irodalomként szerepel, de ha nem is, a gyerekek ettől független találkoznak velük az iskolában, vagy ha máshol nem hát a televízióban karácsony környékén. (Esetleg egy régi kiadás ott pihen a családi könyvespolcon.) Én is nem egyszer olvastam már, a véleményem itt található.

Azonban musicalként is megtekinthető, melyben az a különleges, hogy néhány dalszöveg, konkrétan a regény soraiból került átírásra, ezáltal tényleg átadva a történet hangulatát.

Hallgass bele: https://www.youtube.com/watch?v=rNVD7m5BtSM

 

Nyomorultak

A regényről itt olvasható a véleményem.

Kis milliószor láttam már ezt a darabot, magyarul és angolul is (sajnos élőben nem volt hozzá szerencsém). Különleges benne, hogy az egész történet alatt végig énekelnek, a dalokat nem szakítják meg beszélgetésekkel, viszont a történethez képest akad egy-két változás (pl.: Eponine egyke, Javert már régebb óta főhősünk nyomában van, szinte alig kap szerepet Marius nagyapja…) Ami viszont benne van az mind nagyszerűen el lett találva. Mind a gyerekszereplőknek írt dalok, mind a felnőttekéi, melyekből nem egyet talán az is ismer akinek soha nem volt szerencséje a darabhoz.

Hallgass bele: https://www.youtube.com/watch?v=kEvt4Mk9XBE

 

Dorian Gray

A történet amit sajnos sem színpadon nem volt alkalmam látni, sem a regényt olvasni (bár tervben van), egyedül a 2009-es filmváltozatot ismerem belőle. Ettől független úgy érzem nagyon szép szöveggel ellátott dalok születtek, melyek remekül vezetik a történet egészét (már amit megtaláltam belőle).

Hallgass bele: https://www.youtube.com/watch?v=ncNFWVl-0bI

 

Monte Cristo grófja

Legfrissebb színházi élményem, amihez idén volt szerencsém, és csak ajánlani tudom. Bár a könyvet nem olvastam, nagyvonalakban ismertem már a történetet, viszont azok számára is lehet ajánlani akik annyira nem ismerik. A dalok által a történet szerintem könnyen követhető, a képi világot egyszerűen pazarul oldották meg.

Hallgass bele: https://www.youtube.com/watch?v=3o63rqXrsIM

 

Jekyll és Hyde

Itt pedig kiderül miért is hazudtam az előző darabnál, ugyanis ezt láttam utoljára élőben (de azért nem hivatkoztam rá friss élményként, mert immár második alkalommal tekintettem meg). Na erről aztán lehetne mesélni. A könyv elolvasása után, az egyetlen gondolat ami átfutott az agyamon: Minden tiszteletem azé az emberé, aki egy ilyen rövid kis történetből egy ennyire fantasztikus musicalt alkotott. Plusz szereplőkkel kibővítve, úgy mint Emma Carew (a menyasszony), Lucy Harris (a prostituált)… emellett a doktor motivációi is kicsit át lettek alakítva, így talán kevésbé az emberi vágyak, mint inkább a világért jót tenni akarás hajtja őt.

Hallgass bele: https://www.youtube.com/watch?v=lHlg09yHhC0

A maffia ágyában (A maffia ágyában 1.): Borsa Brown

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Suzanne ​Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.”

Vélemény:

Azt tudom, hogy egyszer olvastam már ezt a történetet, de az a régi verziója volt, nem ez a szuperül bővített. Nem sok mindenre emlékeztem így volt bennem némi remény. Sajnos az írónő könyveivel eddig mindig úgy jártam, hogy vagy nagyon szerettem őket, vagy gyűlöltem minden sorukat… na jó ez talán nem egészen igaz, mert az esetek túlnyomó részében a férfi karakterek meg szokták menteni számomra a cselekményt.

Jelen esetben viszont…

Maga az alapgondolat szerintem nagyon érdekes volt. Az angol nő, aki belekeveredik a Cosa Nostra világába és innentől kezdve semmit nem tehet azellen, hogy kilépjen belőle. Mégis mennyivel inkább tetszene, ha Suzanne valaha is okosan cselekedett volna a történet során. A cselekmény számomra rengeteg helyen vérzett el nagyon fájdalmas módon.

1) A szerelmet cseppet sem éreztem és ez nálam nagyon sarkalatos pont szokott lenni. Tudom, hogy a testiség elképesztő részét képezi egy párkapcsolatnak, de képtelen vagyok megérteni amikor egy kapcsolat csak erre épül, de úgy kezelik, mintha a világon a legnagyobb szerelem lenne az övék. Suzanne gyűlölte Massimo-t mint ember és Massimo is egy hisztis p*csának találta a nőt, de képtelenek elhagyni egymást, mert szerelmesek… De miért is? Mert olyan elképesztően jó a szex?

2) Minden tiszteletem Massimo apjáé a történetben, mert Suzanne szinte könyörgött a halálért. Egy dolog erős női karaktert írni, akinek elvei vannak és kiáll értük, teljesen más egy életképtelen libát megalkotni, aki sosem képes arra, hogy végig gondolja mit tesz 1-2 perc múlva. Én is döntöttem már elhamarkodottan, de azért mégis ha az életem lenne a tét, talán azokat is átfontoltam volna.

3) „szenvedélyesebb, bővített kiadás” mindent éreztem csak a szenvedélyt nem. A dolog pikantériája, hogy gyakran olvasok egyszerre több könyvet is, és emellett épp belekezdtem egy másikba (majd jön kritika), ahol a karakterek között CSAK egy csók csattant el, mégis több érzékiség és lélek került bele, mint ebben a más szinte epizodikusan ismétlődő szex jelenetekbe… egyszerűen a szereplők sehol nem voltak ezekben a pillanatokban.

A történet sajnos egy cetlin leírható lenne, de Suzanne és Massimo vitái már nem, ugyanis két oldalaként kaptunk belőle szép számmal. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, akárhogy csűrjük csavarjuk a dolgokat és ezt romantikusnak beállítani szinte kiakasztó. (Meg lehet oldani de nem így, itt jelen körülmények között határozottan a rossz megközelítésből láthattam pillanatokat.)  

Az értékelésnél azért számított számomra, hogy akadt egy-két kifejezetten jó jelenet, de sajnos egyik sem futott ki végül sehová. 

Értékelés: 2,5 csillag