Meghatározó könyvsorozatok az életemben

Vannak olyan történetek, amiket egyszerűen nem vagyok képes elfelejteni. Ez a bejegyzés most azért született, mert ebben az évben is akadtak sorozatok melyeket újra elolvastam, és a következő évben is tervben van néhány.

Szóval összeszedtem 7 olyan könyvsorozatot, melyekkel szemben elfogultságom már azt hiszem érezhető, és bár nem tudok igazából sorrendet felállítani közöttük, de mégis megpróbálom átadni miért is mondom rájuk azt, hogy „meghatározóak”.

Emellett csak a poén kedvéért minden sorozatból megpróbálom kiemelni A kedvencemet (bár általában azt vettem észre, hogy az általam kedvencnek jelölt rész épp csak egy kicsit jobb számomra valamiért, mint a többi… szóval úgy értem, nem véletlenül készült ez a lista, innen minden részt imádok!)

On Sai: Vágymágusok

(Álruhában, A két herceg, A gyógyítók, Titkok és intrikák, A háború titka)

Ez volt az a sorozat, melynek az elkezdésétől kicsit tartottam, mert bár vörös pöttyös kategóriába tartozik (és sokakkal ellentétben nekem a vörös pöttyös nem egy valódi red flag) mégis amit a történetéről hallottam elöljáróban, nem fedte teljesen azt mire is számíthatok a későbbiekben. Azonban mikor belekezdtem engem is meglepett mennyire magába rántott a történt. Alapvetően azt hiszem, kijelenthetem, hogy engem olvasóként mindig a szereplőkkel sikerül megfogni, vagy totálisan elveszíteni. Számomra lehet valami gyönyörűen megírva és mehet bele a lélektan mélységeibe és adhat „csodás idézeteket”, ha egyszerűen nem tudom értékelni a szereplőket mert sem emberileg, sem a történet szempontjából nem fognak meg igazán. Na de itt?! Hát mindenre lehetett számítani, csak arra nem amik történtek.

A szereplők éltek!

Nem éreztem a történetet beleerőltetettnek és mindenkiben volt valami apróság ami miatt szerettem róluk olvasni. A sorozat lassan csordogál de rejt magában olyan fordulatokat hogy az ember álla leesik és a földről kell felkaparnia.

Kedvenc részem: (3.5) Titkok is intrikák

Böszörményi Gyula: Rontásűzők

(Az időkút, A gyásznémber, A tündérköd)

Annyit előre elmondok, hogy az író nem először kerül fel erre a listára, de ez majd később látszik majd.

Egész fiatalon, általános iskolás koromban olvastam el az első részt, és oda meg vissza voltam érte. Azt hiszem ez volt életem első Böszörményi könyve, ami a kezeim közé került, azonban akkor még igencsak nehezen haladtam a vaskosabb kötetekkel, így gimiig várnom kellett, hogy újra meg merjek próbálkozni vele. Akkor pedig már sikerült elolvasnom mind a három részt, és szerelem volt első látásra.

Magával ragadott a történt világa. Az, hogy egyszere tanít, mégis elképesztően szórakoztat. Magyar mondavilág, meselények, varázslat, időutazás, királyok, tündérek, honfoglalás… mégis mi egyéb kellene még a gyermeki fantázia doppingolására? A cselekmény maga izgalmas kalandokkal operált, ráadásul sok fejlődni képes karakterrel is. Nemrég újra elolvastam a részeket és meglepetten tapasztaltam mennyivel több érzelmet váltott ki most belőlem egy két karakter, mint anno gyerekként. Egy barátom említette, hogy ő megpróbálkozott a Gergő sorozattal, de neki kicsit nehéz volt azonosulni a történettel úgy, hogy a főszereplő egy kisfiú… na akkor minden kislánynak és nagylánynak tudom szívvel ajánlani ezt a sorozatot.

Kedvenc részem: (3.) A tündérköd

Böszörményi Gyula: Rémálom

(9…8…7…, 6…5…4…, 3…2…1…)

A történet, melynek a borítóját meglátva kicsi-Kriszti azt mondta, hogy ő szeretné ezt, és valamiért az anyukája úgy döntött, hogy hát attól, hogy ijesztő még Böszörményi írta, szóval annyira rossz nem lehet, így megkaphattam.

Majd nem tudtam vele mit kezdeni és végül édesanyám hamarabb olvasta el, mint én. Kellett egy kis idő, hogy én is rávegyem magam és talán gimis koromra jutottam el odáig, hogy tudtam értékelni a történetet teljes pompájában. De még mennyire, hogy tudtam értékelni!

A cselekmény már maga is igazán különleges, mert nem gyakran látunk történetekben alternatív Budapestet bemutatva. Vagy talán annyival nem is másabb? Ebben a világban démonok élnek az emberekben, akik csupa olyan dologra veszik rá őket, ami amúgy a mindennapi életünkben is problémát eredményez. (Alkesz démon? Hogy a többit ne is emlegessem. A cselekmény elképesztően kalandos! Ha a magyarok annyi támogatást kapnának sorozatgyártásra (mármint jó sorozatokra, amivel szórakoztatni akarnak), akkor már rég nagyjából annyira híres lenne mint a Wednesday… Istenem mennyire imádnák még tán a külföldiek is! De a cselekmény mellett felnőtt fejjel észrevettem még egy apróságot, méghozzá azt, hogy a történet milyen tökéletesen viszi végig a tinédzserek fejlődésének lelkivilágát, és milyen buktatók érhetik őket a komolyodásig.

A történet sötét, de mégis imádom!

Kedvenc részem: (1.) 9… 8… 7…

Maggie Stiefvater: Hollófiúk

(A Hollófiúk, Álomrablók, Kék liliom, A Hollókirály)

Gimis koromban egyik legjobb barátnőm ajánlotta ezt a sorozatot, de akkor valahogy nem éreztem úgy, hogy szeretném elkezdeni. Pedig jajj ha hittem volna benne, hogy ő valóban ennyire jól ismer, és tudja, hogy imádnám. Mert amikor végül nekiugrottam olvasni, akkor imádtam az összes részét.

Röviden és tömören akár annyi is lehetne a történet, hogy 4 fiú és 1 lány elkezdenek kutatni egy régi titok után, miközben kalandokba keverednek. Azonban ez a rövid leírás épp csak a felszínt kapargatja, ami alatt ott vannak a fiatalok személyes titkai, és motivációi. A hétköznapi problémák, melyek a nem éppen hétköznapi problémákkal keverednek. A groteszkség, a fekete humor, a komolyság és a fiatal lelkesedés. Az, hogy a fiúk beszélgetéseit annyira életszerűen látom magam előtt, hogy szinte hozzám szólnak.  

Néhány évvel az első alkalom után döntöttem úgy, hogy újra a kezeim közé veszem a sorozatot, és miután ismét becsuktam az utolsó részt, úgy éreztem magam, mint aki kénytelen búcsút venni a barátaitól. Figyelem, a könyv olvasása ragaszkodást válthat ki a karakterekkel szemben!

Kedvenc részem: (2.) Álomrablók

Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei

(Ezt a sorozatot 2025-ben tervezem újra elolvasni, a blogra majd csak akkor kerülnek fel a vélemények: Leányrablás Budapest, A Rudnay-gyilkosságok)

Mert három a magyar igazság!

Szerintem Böszörményi Gyulának köszönhetem, hogy ilyen nagyon rákaptam az olvasásra ismételten. A Leányrablás Budapesten előtt határozottan évi 3-4 könyvön sikerült átrágnom magam, ezt követően azonban nem volt megállás!

Egészen más érzés volt olvasni, mint az író többi regényét, mégis meglepően ismerős és a hazatérés élményét adta nekem. A történet az 1800-as évek végén játszódik Magyarországon, ennek minden szépségével, és korabeli problémájával. Mili egyike a kedvenc női főszereplőimnek, Ambrózy Richárd báró pedig minden mogorvasága ellenére az én szívem is erősebben megdobogtatja. A nyomozások fenomenálisak, a kalandok jók, az emberek pedig lemásznak a papírról annyira élnek. Mindenki saját személyiséggel, saját beszédstílussal és világlátással rendelkezik.

A könyvek elkészülése mögött láthatóan rengeteg kutatómunka áll, sok helyen látható hogy az író valóban egykor élt emberek nevét, munkáját és lakhelyét emeli a regénybe, ezekre hivatkozva is. Én azt is ki merném jelenteni, hogy ez a sorozat igazi hiánypótló élvezet azoknak akik imádják a viktoriánus korban játszódó detektív regényeket, de mindig kíváncsiak voltak, hogyan működne egy hasonló kis hazánkban.

Kedvenc részem: (5.) Szer’usz világ

J. K. Rowling: Harry Potter

(Harry Potter és a bölcsek köve, Harry Potter és a Titkok kamrája, Harry Potter és az azkabani fogoly, Harry Potter és a Tűz Serlege, Harry Potter és a Főnix Rendje, Harry Potter és a Félvér Herceg, Harry Potter és a Halál ereklyéi)

Általános iskolás koromban nagyon szemeztem ezzel a sorozattal. Filmen láttam bizonyos részeket, de azokat sem mindig végig, és nem is igazán éreztem mi ez a nagy Harry Potter mánia a korosztályomban. Amikor kijelentettem akkor egy osztálytársam közölte, hogy inkább olvassam el az Alkonyatot (bár elolvastam és annyira nem is rossz már így mai fejjel, de nem véletlenül nem került fel a listára). Harry így parkoló pályára került.

Nyolcadikos koromban jutottam el odáig, bár az is lehet, hogy az utána következő nyáron, hogy végre nekiálltam a sorozatnak, és a világa azonnal magával ragadt. Nagyon megszerettem a szereplőket, és izgalmas volt a kaland is, azonban…

Azonban a sorozatnak az tett igazán jót, hogy újra és újra elővettem. Legközelebb a teljes sorozatot 2022-ben vettem kézbe ismételten, a fentebbi vélemények is ekkor készültek, azonban épp idén 2024-ben eszközöltem egy újabb végig olvasást… Ez a mostani pedig vetekedett az eddigi összessel.

Harry a kisfiú aki rájön hogy varázsló, és innentől kezdve minden évben történik vele valami. Kisebb kalandoktól az egyre nagyobbak és ijesztőbbek felé.

Azt hiszem ezzel a sorozattal fel lehet nőni! Egy gyerek a mesét látja benne, a vicceket és a cselekményt, míg egy felnőtt átérzi a veszteségeket, a ki nem mondott szavakat és gondolatokat. Hát milyen a Harry Potter felnőtt fejjel? Olyan ahol varázslók egy generációja túlélte a háború borzalmait, de közeledik egy új. Ahol családtagok vesztek oda, ahol a halálfalók kedvtelésből muglikat ölnek… Gyerekként ezeket nem éreztem át, most felnőttként sokszor csak néztem a lapokra és magamba nyeltem a könnyeimet. Már a halálok is jobban megérintenek, mint egykor.

Sosem késő megismerni a Harry Potter világát. Lehet, hogy nem mindenkinek adja ugyan azt az érzést, mint nekem. Lehet, hogy valaki azt, amit számomra a Harry Potter adott, egy egészen más sorozatban találja meg, de nekem ez volt az a történet.

Kedvenc részem: (6.) Harry Potter és a Félvér Herceg

Leigh Bardugo: Grisaverzum (mert nem akartam külön bejegyzést szánni a trilógiának és a két duológiának)

(Árnyék és Csont, Ostrom és vihar, Pusztulás és felemelkedés, Hat varjú, Bűnös birodalom, A sebhelyes cár, Farkasok törvénye (ezt még nem sikerült olvasnom, de tudom, hogy nem fogok csalódni))

Először a sorozatot láttam ami igazán tetszett, de úgy voltam vele, hogy a könyvekre nem lesz szükségem. Majd egyszer belefutottam egy videóba ahol valaki azokat a könyveket mutatta be, ahol két karakter úgy vall szerelmet, hogy elhangozna a szájukból a „szeretlek” (I love you) szócska. Persze angolul volt de aztán magyarul is megtaláltam:

„Elmennék érted. Ha nem tudnék járni, kúszva mennék oádig. Akármennyire összetörtünk is, megtalálnánk együtt a kiutat… Kivont késsel és tüzelő pisztollyal. Mert ehhez értünk. Soha nem adjuk fel a harcot.”/Bűnös birodalom/

Szóval elkezdtem a sorozatot és úgy voltam vele, hogy elsőként akkor illene a legelső résszel kezdeni, mert akkor még nem tudtam, hogy a Hat varjú előtt mennyire éri meg olvasni az Árnyék és csontot.

A világban ahol játszódik a történet mágikus képességekkel bíró emberek grisák élnek, akik mind más tulajdonságokkal bírnak, és ez alapján csoportokba sorolják őket. De Napidézőből csak egy van!

A trilógia Alina szemén keresztül mutatja be az eseményeket, aki egy szürke senkiből, hirtelen a dolgok sűrűjébe, mondhatni középpontjába csöppen. Nekem kifejezetten tetszett a történet, mert a világ nagyon érdekes és főleg a második résztől nagy fordulatokat és még több jó karaktert rejt magában. De tagadhatatlan, hogy abban a korszakban született, amikor mindenki hasonló női karakterekről írt. A félénk lányról, akiből hős lesz. Nekem mégis a szívemhez nőtt a történet.

Majd következett a Hat varjú, amire nagyon kíváncsi voltam már a kezdetektől és… életem egyik legjobb duológiája lett (mégsem akartam csak ezt kiemelni, hiszen nem hátrány, ha az ember ismeri hozzá a történetet), az alapot.

Az írónő által kitalált világ egy új szeglete, Ketterdam mutatkozik be számunkra, ami már érzetben is egészen más, mint Ravka volt, és egy új csapat hat tagja. És ebben a két részben minden megjelenik, amik miatt imádok egy történetet. A szereplők jellemei, az előtörténetek, a kalandok, a világépítés, a csavarok! Azt hiszem ez a két rész, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Annyira jó és szerethető karakterekkel lett feltöltve ez a két rész (a főszereplőkre gondolok), hogy önmagukban elviszik a történetet a hátukon.

Majd jött A sebhelyes cár, ami megint egy önálló duológia első része, viszont sokkal nagyobb előzményismeretet követel, mint a Hat varjú így megéri tényleg sorrendben a többi után olvasni. A végére már ezt a részt sem akartam letenni, és bár a lezáráshoz még nem volt szerencsém, nem félek tőle.

Kedvenc részem: (Hat varjú 2.) Bűnös birodalom

A pokol fiai – A düh szilánkja: Riley Baker

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Montez Morrow

Talán csak az ördög játékszerei vagyunk. Talán azok sem.

Az biztos, hogy valakinek a rémálmai leszünk.

Valakit a pokolba küldünk azért, amit tett.
Mert valaki előbb vagy utóbb, de beszélni fog. Valakiből kibukik az igazság és mi pontosan erre várunk.
Arra, hogy valaki megfizessen azért, hogy a húgunknak nyoma veszett.
Rosszfiúk között is van különbség. Az egyik nem hív fel téged miután megkapott, a másik pedig elkövet egy gyilkosságot.
Talán jobban örültél volna, ha az első vagyok.

Delilah Moore

Amit tettünk az megbocsájthatatlan, meg fogunk fizetni érte.
Nem várunk kegyelmet, akkor sem, ha az egész csak egy baleset volt.
Nem akartuk megölni őt, csupán megleckéztetni.
A „ sírba is magunkkal visszük” ígéretekkel az a baj, hogy a sorsnak mindig van egy jobb terve.
Minden titoknak lejár egyszer a szavatossági ideje.”

Vélemény:

Az írónőtől nem ez volt az első könyv már, ami a kezeim közé került, és bár azokat nem szerepeltettem a blogon, itt szeretnék egy kicsit kitérni rájuk, ha valakit esetleg érdekelne róluk a véleményem.: A boldogító nem! , Lopott szerencse (Lopott szerencse 1.), Átkozott szerencse (Lopott szerencse 2.) , Szavad ne feledd 

Ahogy az fentebb is látható, eddig minden egyes könyv nagyon betalált nálam, és nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom EZ IS nagyon, nagyon de nagyon!

Hosszabb volt, mint az eddigi regények és sokkal alaposabb is, valamint ezt pluszban ki kell emelnem, hogy belülről nagyon szép lett a megvalósítás. A szemszögváltásokat jelölő képek csodálatosan illettek a könyv hangulatához. Ami viszont nálam külön plusz pontot érdemel, azok a karakterek. Egyszerűen csak nagyon de nagyon élők voltak. Saját hobbikkal, kedvenc zenékkel, filmes utalásokkal (ezeket már a korábbi regényekben is nagyon imádtam), mert pont azért, mert lett egy saját stílusuk, az ember könnyebben tud velük azonosulni. Vagyis persze talán az akinek a személyisége valóban közel áll a megalkotott karakterhez főleg, de ettől független lehet mindenki láthat benne némi karakterjegyet, amiből magára ismer.

A momentumok amelyeket áldásként éltem meg ebben a regényben (a teljesség igénye nélkül):

- Addison és Delilah barátsága, ami annyira őszinte volt, hogy sajnos ritkán látni ilyeneket. Mert nem csak a szex és a pasik körül forogtak a gondolataik! Mert attól függetlenül, hogy ja ez a téma is felmerült, mégis tudtak egészen más dolgokról is beszélni.

- A négy fiú, akik eleinte kicsit összemosódtak ugyan előttem, de aztán fokozatosan egyre több és több karakterjegyet felfedeztem náluk, ami megkülönböztette őket (és nem csak egy-két dologról beszélek). A szóhasználatuk, a reakcióik egy-egy pillanatra, mind egyéniséggé formálták őket.

- A családon belüli erőszak, mint téma, amihez nagyon szépen nyúlt hozzá az írónő, egyszerre volt túl kemény és vizuális, mégis mélyen belement a lelki töltetbe is.

- Horror utalások (tagadhatatlan Sikoly fan vagyok)!

- A krimi és nyomozás szál, ami még mindig nem lett felgöngyölítve teljesen és határozottan és nagyon várom a folytatást!

- Maga az egész könyv annyira szépen lett felépítve apró és kicsit erősebb utalásokkal, hogy ha épp nem az évvégi hajrában vagyunk, akkor biztos egy nap alatt kiolvastam volna, így viszont akkor kaptam a kezeim közé amikor időm engedte, majd csalódottan tettem le ha újra jött egy feladat. A sorokat határozottan lehet falni.

Tudtam, hogy az írónő stílusában nem fogok csalódni, de az engem is meglepett, hogy ennyire nagyon élveztem ezt a könyvet. Közel az évvéghez, szerintem kijelenthetem, hogy 2024-es évem egyik legjobb könyve volt (szerencsére nem az egyetlen, de azért ebbe a kategóriába nehéz bekerülni).

Értékelés: 5 csillag

Könnyező liliomok: Lontai Léna

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Milyen hosszú a múlt árnyéka?

Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.

Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?

Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.”

Vélemény:

Az olvasás után nagyon vegyes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban.

Először is ki szeretném emelni, mennyire fontos lehet, hogy vannak a világon írók, akik ilyen témákhoz mernek hozzányúlni, ráadásul érzékletesen téve azt. (Nem megyek bele mélyebben, mennyire károsnak találom olykor a nemi-erőszak vagy a szexuális zaklatás túlromantizálását bizonyos művekben.) Az írónő szerintem szépen, lélekből közelített meg egy nagyon kemény és sötét témakört, azonban én úgy érzem, ez a regény inkább a transzgenerációs traumákról, mintsem egyszerűen arról, hogy a nőket bizonyos helyzetekben kihasználják.

A regény három részre tagolódik. Egy lány, az anyja és a nagyanyja. Az első rész a 70-es évektől veszi kezdetét, bemutatva első szereplőnk gyermekkorát, és azt, hogy a nővére férje egy ponton milyen módon próbálja zaklatni őt, és ez milyen hatással van a családi kapcsolataira.

A második rész bár az anya történetét meséli el, mégis a nagymama és a nagypapa házasságával foglalkozik igazán, majd a II. világháború szörnyűségeivel. Számomra ez volt a legerősebb rész, vagyis az ahol a háború borzalmait mutatta be. Kemény volt az is, hogy az édesanyának miket kellett megélnie első férje mellett, de őszinte leszek nekem ebből a részből nem hiányzott volna kifejezetten a családon belüli erőszak témaköre, mert így akármennyire is nem kellett volna, próbáltam felmenteni az elkövetőt, mondván túl nagy fel nem dolgozott traumákat hagyott benne a háború. Ettől függetlenül persze nem jó amit tett, mégis így éreztem magam. Egyszerre gyűlöltem és sajnáltam, míg mondjuk az első férjet nem…

Végül pedig a nagymama története, ahol megint csapás követett csapást a család életében és az, hogy itt is történet valami visszaélés, zaklatás és bántalmazás, emiatt már megint csak a jéghegy csúcsa lehetett.

Transzgenerációs traumákat feldolgozó családregényként emiatt szerintem jobban működik, mint szimplán a szexuális zaklatás, bántalmazás és visszaélés, na adja ég nemi erőszak viszonylatában. Egyszerre túl sok mindenről szólt a könyv, ami sajnos sok embernek a mindennapi életét képezi, de itt annyira gyorsan és fájón történt minden, mintha a traumák próbáltak volna egymással versenyre kelni.

Én azt mondom, hogy megérte elolvasni, és erős idegekkel és szívvel rendelkező embereknek ajánlani is tudom, aki nehezen viseli a tragédiákat (olvasva, nézve) azok inkább válasszanak valami könnyedebbet.

Értékelés: 4 csillag

Lúzer Rádió, Budapest VI. – A szívzűr-hadművelet: Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Pudingok ​kíméljenek!

Halihókamóka, haversrácok, itt megint a LÚZER RÁDIÓ dübörög! Mark, a nagyvárosi száguldó kölyökriporter és agyroggyant családja, barátai, valamint sötétben surranó ellenfelei egy utolsó, orbitálisan gigabrutál nagy kalandra hívnak titeket!

A LÚZER RÁDIÓ szédült csapatának nevetésre ingerlő történetéből megtudhatod, hogy

* kicsit sem MENŐ, ha az egyik családtagod totálisan megzakkan, viszont nagyon MENŐ, ha ettől senki nem ezoparázik be

* és MENŐ az is, ha úgy szeretitek egymást, hogy a másikért még a rendőrőrsöt is megrohamozzátok, ám közel sem MENŐ, mikor Bedőke Kálmánné, született Vakarcs Jolán beköltözik a szobádba

* de aki igazán MENŐ, az megküzd a szívzűrös szerelemmel is, bár közben aligha MENŐ családilag hasmarsot kapni

* viszont nagyon is MENŐ közös karácsonyfát állítani, még ha ehhez Olgi banyesszel is kell szövetségre lépni, hisz

* csak az MENŐ, aki képes megnevettetni bárkit, és erre – ez TUTI! – a lúzercsapat bármikor képes!

Ismerd meg szédült kalandjaikat!

A vidékről Budapestre költözött Kukec család, valamint a LÚZER RÁDIÓ csapatának története, mely a könyvsorozat indulása óta hangjátékként és zenés színdarabként is óriási sikert aratott, ezzel a kötettel zárul! Szomorkodásra azonban nincsen ok, és főleg idő, mivel kedvenc csapatunk, Mark, Monyó, Pet, Slambuc, Uncsitesó, Kukesz tata és a többi csodás lúzer most is épp oly őrült kalandokra hívja olvasóit, mint korábban!”

Vélemény:

Csak lestem, hogy miféle kalandokba kerülhetnek még a mi drága szereplőink. Valahogy „Mamaguru” érkezése nem volt számomra annyira izgalmas így eleinte nagyon nehezen haladtam vele, de Slambuc titkolózása és a kínai boltok kirablása már sokkal inkább érdekelni kezdett engem. Éreztem, hogy mi állhat a háttérben, ettől független nagyon jól lett tálalva a dolog.

Az eddigi részekkel ellentétben, ez a lezáró kötet nem csak egy megoldásra váró problémát tár az olvasó elé, hanem rögtön többet is. Ráadásul karácsony felé közeledve nálam ez teszi fel a pontot az i-re. Viszont épp ezért mert lezárás, eléggé gyorsan történnek a dolgok. Meg hát Böszörményi könyvtől amúgy is nehéz búcsút venni.

A szülők őrültsége garantáltan ebben a részben tetőzött a leginkább, de az is, hogy Mark végre teljes értékűen belekeveredett a „nyóckeres” létbe. (Minden magyarázat és körülírás nélkül, a karácsonyi színdarab fergetegesre sikeredett, már csak így olvasva is.) Viszont a búcsú is elérkezik ebben a részben, ami talán kicsit vártalan lehetett sokaknak (köztük nekem is), de egy ilyen könyvsorozatot nagyon nehéz jól lezárni. Az ember pedig vagy talál neki egy sebtapasz letépős zárást, vagy húzza nyúzza és végül befejezetlen marad.

Bár a sorozatot sajnos már úgysem tudná folytatni az író (elvesztését a mai napig megkönnyezem, mert szerintem olyat tudott nyújtani a magyar ifjúsági irodalomban, amit kevesen mások). Így talán jobb is, hogy Mark története még ha egy kicsit keserédes módon is de kiteljesedett. A karakterek sokat fejlődtek a regények alatt, és bár nem tudtam bele merjek-e kezdeni… Határozottan a legjobb ötletek egyike volt.

Értékelés: 5 csillag

Lúzer Rádió, Budapest V. – A szöcskefogó hadművelet: Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„KITT… ​Üdvicsek, kiscsókák, itt ismét Mark, a nagyvárosi kölyöknyomozó szövegel bele az éterbe, méghozzá (ezt kapjátok ki!)

IMMÁR AZ ÖTÖDIK ESZEMENT KALANDJÁT MESÉLVE EL!

Kagylózz hát ezerrel, mert most kiderül, hogy kicsit sem MENŐ, ha folyton eltaknyolsz a kutyádban, viszont nagyon MENŐ, aki otthon van a Pusziban, és MENŐ az is, ha háztetőkön futkározhatsz, ám közel sem MENŐ Olgi nyanyesz bugyingóját kilesni, de aki igazán MENŐ, az megküzd a Teleki téri bandával, bár közben aligha MENŐ eltörni a karodat, de MENŐ a gipszre szöcskét pingáltatni, hisz csak az MENŐ, aki a lúzercsapattal nyomul, és akkor is kitart, ha a sors összes trutymója ráborul! …KATT

Kukec Mark, Monyó és Pet, valamint a LÚZER RÁDIÓ csapatának nevetésre ingerlő kalandjai folytatódnak! Ismét a Nyóckerben láthatjuk hőseinket, akik a titokzatos Szöcske nyomába eredve a nagyváros jobbnál jobb (vagy épp rosszabb) arcaival akadnak össze. Figyelmeztetés a felnőtteknek: a kötet nyomokban Fülig Jimmyt és Piszkos Fredet tartalmaz!”

Vélemény:

A sztori határozottan nagyon erősen folytatódott. Nem igazán tudtam, hogy az első három részben lezárt szál után, mit lehet még ide behozni. Már Kehida is egészen meglepő volt (és bár arra is 5 csillagot adtam, ez rész nekem határozottan jobban bejött).

Eleinte nem igazán értettem mi lesz majd, viszont volt benne sok-sok Slambuc, aki határozottan a kedvenc karakteremmé léptetette elő magát a sorozatban, mert egyszerűen imádtam a dumáit. Aztán, ahogy körvonalazódott a szál, akkor már láttam, hogy mi is történhetett is. És amikor Szöcske kilétére és előéletére fény derült, hát azt a te jóságos ég! Csapongok? Meglehet!

Mivel a könyv első felében Szöcskét keresték, a második felében pedig már tudtunk róla dolgokat, így megpróbálok mindenféle spoiler nélkül beszélni egy kicsit róla. Szöcskén keresztül egy nagyon izgalmas de egyben szomorú emberi sorsot ismerhettünk meg, és azt hiszem ebben a részben kezdtem érezni igazán, mennyire hiányzik a magyar életből egy olyan ifjúsági sorozat, ami valahol megtalálná a kalandos fikció és az átlagos hétköznapok közötti utat. (Gondolok itt olyan külföldi alkotásokra, mint az Outer Banks esetleg.) Ebben viszont azon keresztül ahogy a fiatal szereplők mind egy bajba jutott társukon akartak segíteni, egy egész erős belelátást lehetett nyerni, hogyan is működne ez magyarországon.

Nagyon nagyon élveztem ezt a részt!

Értékelés: 5 csillag

Lúzer Rádió, Kehida! (IV.) – Az angyalrablás hadművelet: Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„KITT… Szasztok, lúzerfanok, itt ismét Mark, a sztárriporter nyomul, aki arra kér, hogy menj át elefántba, és tárd nagyra a füledet, mert…

A LÚZER RÁDIÓ MOST KEHIDÁRÓL JELENTKEZIK!

A kertvégi budistúdióból sok minden libbenhet feléd, hát fogd be az orrodat, de közben kagylózz ezerrel, ha tudni akarod, milyen KIRÁLY a kolbászos buci, ám GÁZ, ha a torkunkon akad, és KIRÁLY a nyaralás, viszont GÁZ, ha erre a családi bíróság kényszerít, s persze KIRÁLY egy új bűntény nyomára akadni, csakhogy GÁZ, mikor elrabolják az ember töpszli húgát, és naná, hogy KIRÁLY éjjel a temetőben kísértettel találkozni, de FULLGÁZ, ha egy szótlan és bús márványangyal minden titok őrizője!

A Kukec család agyament kalandjainak immár ez a negyedik kötete, melyben én, Mark, a LÚZER RÁDIÓ oknyomozó riportere valós helyszíneken, egy valóban megtörtént bűntény után szimatolok – csak közben be ne verjék az orromat! …KATT”

Vélemény:

Nem tudtam, hogy a Cápavész elhárítása után milyen kalandok várhatnak még Markra és csapatára, azonban talán épp ez okozott olyan fantasztikus meglepetést. Új helyszín, újabb szereplők és ismételt megoldásra váró kalandos küldetések.

Mert ugye rend szerint beköszöntött a nyáriszünet, és ezzel együtt az, hogy ha ilyenkor lehetőség is lenne a közös kalandozásokra, ideje sajnos senkinek sincs rá… Mark mégis belebonyolódik egy akcióba.

Ebben a részben nagyon erősen éreztem azt, hogy mennyire fontos is a családi kötelék a szereplők szempontjából. Attól, hogy néha egymás idegeire mennek, még igenis nagyon erős kapocs fűzi őket egymáshoz, amit jó volt látni egy ilyen történetben.

Na meg aztán vidéki élet?

Deák Ferenc?

56?

Kapa és Pepe?

A történethez még hozzátartoznak a kellően groteszk pillanatok. Például a tárgyalótermeket is leköröző családi tanács, vagy az a „nyócker” megérkezése a békés kis Kehidakustyánra.

A történet szépen fel lett építve. Nagyszerűen kapcsolódik az eddigi részekhez, de mégis egy kerek egész kalandos mesél el. Kicsit bánom hogy ez most került a kezembe, mert tökéletes nyári olvasmány lehetett volna, de is megfelelt azért.  A motorozásról pedig helyből bevillant számomra a Na végre itt a nyár!, ami plusz pont, mert valahogy mindig szerettem azt a minisorozatot.

Értékelés: 5 csillag

Lúzer Rádió, Budapest III. – A kutyakütyü hadművelet: Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„KITT… ​orbitális halihókamóka minden csipagyáros balféknek az éterben! Fület hegyezz, cuppanj rá a hangszóróra…

ÉÉÉÉS HALLGASD ISMÉT A LÚZER RÁDIÓT!

Igen, jól kagylózod: a rettenthetetlen és lelőlehetetlen dumagép kalandjai immár a harmadik kötettel folytatódnak! Ebből tutira megtudhatod, milyen ZSÍR, ha az izomagyak körbekapnak és jégre tesznek… ZSÍR, ha Olgi nyanyus átmegy turbóharcos terminátorba… ZSÍR, ha titkos naplót találsz, amit egyedül csak te olvashatsz… ZSÍR, ha galambok ülnek a válladra… ZSÍR, mikor a kutyád mozgó kémközponttá változik… ZSÍR, ha megtalálod a teperszityó ellenszerét… ZSÍR, ha Cápa és Cápapa egyszerre rontanak rád… ZSÍR, mikor kicsit sem kamu, hogy rejtett kincsre találsz… és az se kicsit ZSÍR, hogy végre minden titokra, sunnyogásra, cselre és csalásra fény derül!

Hé, te ott a boltban, ezt a könyvet vissza ne tedd a polcra, hisz a Lúzer Rádió e lapokról ismét csak nektek ricsajoz! Akkor hát nyomassuk a dilit ezerrel, ahogy a csövön kifér! …KATT”

Vélemény:

Hogy őszinte legyek nem ettől a résztől várta volna, hogy kalandosabb lesz, mint egy mostanában készült MARVEL film (kérlek szedjétek már össze magatokat…), miközben újra felnyitja a szememet a modern kor társdalamával kapcsolatban és még egy kis történelmi talpalót is átad. Ezen a ponton ki merem jelenteni, hogy még sosem került a kezembe Böszörményi Gyula által írt könyv, ami ne vált volna valamilyen oknál fogva a kedvencemmé.

1800-as évek végi Magyarország, krimi? Tessék egy kis Ambrózy!

Magyar mondavilág? Rontásűzők? Esetleg egy kis Gergő sorozat?

Kalandos, fantasy némi dark hangulattal? Ajánlom a Rémálom sorozatot.

Na és akkor itt van a Lúzer Rádió, ami eleinte számomra nem volt egyéb csak egy édes kis nosztalgia faktor. Egy történet, ami a régebbi ifjúsági regények hangulatát próbálja modern köntösbe burkolni, és úgy éreztem, hogy nem is kell ennél több. De megint többet kaptam!

A kalandfaktor nagyon jól működött. Jó persze, akadtak pillanatok, amik nem igazán leptek meg engem benne, viszont mind épp olyan jól működött, hogy ez ne is igazán zavarjon.

Na meg persze ott van benne egy titkos napló, amiről nem is szeretnék többet elárulni, de egy valamit mégis… KÖSZÖNÖM! Mert nem hátrány ha a gyerekek tisztában vannak a történelmükkel, és nem a poénfaktort látják, hanem a szomorú emberi sorsokat is. Mark szerintem egy olyan főhős, aki fantasztikus példával járhatna a fiatalok, gyerekek előtt, hogy milyen is az emberi viselkedés. Nem mindig hoz jó döntéseket, vannak elég rossz pillanatai, de ettől független egy percig sem felejt el emberként gondolkodni.

Szóval ez a rész alátámasztotta nekem még inkább, hogy miért is szeretem annyira az egész sorozatot!

Értékelés: 5 csillag

Kedvenc idézet a kiemelt mellett:

„Most viszont… Hát igen. Szóval most, ahogy itt ülök a Volna-K előtt, azért mégiscsak elgondolkodom egy kicsit. A padlásszobákon át pont rálátok az imakéróra. Böhöm nagy, rideg árnyék az éjszakában. Vagyis annak látszik, de én tudom, hogy él benne egy öregember, akinek nincs otthona… Aki olyan magányos, mint egy hajóról kidobott pillepalack az óceán közepén… Aki valaha kisfiú, fiatal férfi, talán férj és apa is volt. Most meg attól kell félnie, hogy feljelentik vagy megfagy…
Tudjátok, néha ez a világ baromi trotty tud ám lenni! … KATT”

Azok a boldog, arany évek + Az első négy év (A farm, ahol élünk 8-9.): Laura Ingalls Wilder

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A tizenöt éves Laura először lakik külön családjá­tól. Húsz mérföldnyire otthonától tanít, egy bérvis­kó­ban. Laurának komoly nehézségei és kétségei támadnak: vajon képes lesz-e megfelelő módon tanítani és nevelni a tanulók közül több, nála idősebb és magasabb gyereket. Honvágya van, de kitart, hogy Mary tandíját fizetni tudják a vakok iskolájában. A szüni­dő­ben Laura örömét leli énekóráiban, a szánkós utazásokban, de mindezek közül a legjobb: Al­man­zo Wilder megtanítja neki az új bricskáját ve­zet­ni. Laura és Almanzo barátsága egyre jobban elmélyül. Miss Ingalls nevet, él, tanít, nevel és szeret. Végül Almanzóval összeházasodnak, és megkezdik közös életüket új, kicsi házukban.”

Vélemény:

Az ahogy Laura tanítani kezdett nagyon érdekes volt. Belegondolva néha pályafutásom elején, pedig már felnőtt voltam én is nehezen szoktam meg, hogy a gimnazistákat mindössze néhány év választja el tőlem. Na, itt Laura olyan fiúkat is taníthatott, akik idősebbek voltak nála.

A legfurcsább az, hogy mégis sikerélményei lettek bár ehhez kellet a szülei támogatása is. Almanzo felbukkanásai néha visszahozták számomra azt a Laurát aki már annyira hiányzott nekem régről a sok költözés előttről. Azt aki még nem lépett be a szürke felnőttségbe (még ha 16 éves is csak), és azt aki még mert álmodni. A lovakkal nagyon édesek voltak a jelenetei.

Sajnos így a történet végére kezdtem kifogyni abból mit is mondhatnék még el. A kedvenc jelenetem talán az egészben a pajkos kis lánykérés volt. Tetszett a közben lezajlott párbeszéd, mert Almanzo egyszerre volt férfiasan eltökélt, mégis kissé kisfiúsan ügyetlen a megfogalmazásaiban.

A következő részt, itt említeném meg mindössze pár mondatban, mert a vélemény megírásakor, már azt is elolvastam… nos…

Az első négy év, nagyon kis rövid cselekmény, kevésbé regényes mint a korábbi részek és a Laurát ért szerencsétlenségek sora sajnos nem ért véget, de legalább anyuka lehetett.

Összességében a sorozat eleje engem nagyon megnyert, de minél inkább felnőtt Laura annál inkább kezdett csúnya szóval egy kissé elkeseríteni, bár az izgalomfaktor ettől független megmaradt. Igazából tudom ajánlani!

Értékelés: 4,5 csillag

Kicsi város a prérin (A farm, ahol élünk 7.): Laura Ingalls Wilder

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Laura ​Ingalls Wilder kilencrészes Kicsi ház sorozatának hetedik kötete először 1941-ben látott napvilágot.

A kis közösség, amelynek sikerült átvészelnie a hosszú telet, mostanra növekedő, virágzó kisváros lett.

Laura első állásába lép: ingeket varr. Nem szereti ezt a munkát, de kitartóan végzi, hogy Mary iskoláztatásához hozzájárulhasson. Az igénytanyán a család termése szépen nő, és papa úgy tervezi, a bevételéből ősszel már iskolába tudja küldeni Maryt. Az eladásra szánt terményt nyáron madarak lepik el, és az egészet elpusztítják. Bár a következő tél nem lesz olyan kemény, mégis úgy döntenek, télre a városba költöznek. Laura és Carrie újból iskolába jár, ahol ismét találkozhatnak barátnőikkel. Laura végzete, Nellie Oleson a Szilva-patakról, De Smetbe költözik, aki szintén velük jár iskolába. Az őszi terminus tanára Eliza Jane Wilder lesz. Nellie Miss Wildert Laura ellen fordítja, és egy időre Miss Wilder el is veszti az osztály fölötti kontrollját. Laura buzgón tanul, tudván, hogy csupán egy éve maradt a tanítói vizsgáig. De pihenni is van alkalma, mivel De Smet városa az iskolaházban irodalmi esteket, találkozókat szervez, ahol péntek esténként az egész város összegyűlik szórakozni: énekelnek, zenélnek, kikapcsolódnak a városlakók.

Almanzo Wilder engedélyt kér, hogy Laurát hazakísérhesse a templomból. Mama igencsak meglepődik, hiszen Laura még csupán tizenöt éves, Almanzo pedig felnőtt férfi.

Laura megismerkedik Mr. Brewsterrel, aki látta őt az iskolai bemutatón, és felajánl neki egy tanítói állást. A megye főellenőre levizsgáztatja Laurát; habár még nincs tizenhat éves, megkapja tanítói diplomáját…”

Vélemény:

Laura első munkáját kezdte meg.

Az a baj, hogy ezen a ponton már elveszett számomra a történet gyermeki bája és varázsa. A munka, a lemondások és az „egy mindenkiért” elve vette át a cselekmények mozgatását. Ez persze korrajznak egészen jó, viszont már inkább a kíváncsiság hajtott, mintsem az élvezet. Ebben a részben éreztem azt, hogy már nem egy lélekmelengető békés és nyugodt kis történetet olvasok, hanem egy felnőtteknek szóló regényt. (Bár lehet gyerekek nem éreznék annyira rossznak a helyzetet…)

Nellie érkezése valahogy sikereden oldotta egy kicsit a feszültséget, ami bennem volt Laura életét látva. Lehet csak az én lelkem túlságosan romantikus, de szegény lány életében túl sokszor szerepel az, hogy le kell mondania az álmairól és valamit meg kell tennie. Azt hiszem ez a könyv értéke viszont, hogy a főszereplőink nem is igazán valódi főszereplők, pusztán sodródnak az eseményekkel, mennek a történelem sodrával.

Tanárként szörnyen felháborított Miss Wilder viselkedése, mert attól hogy valaki szigorú pedagógus akar lenni, akinek tekintélye van, attól még nem kell hárpiaként viselkedni. Kedvenc pillanatom az volt, amikor Laura eltörte a széket.

A cselekmény ebben a részben egyszerre volt bensőséges, mert néha olyan helyzetekbe láttunk bele a szereplőkkel kapcsolatban, amit nem mindig engednek látni, viszont szörnyen távolságtartó is. (Talán ezért az E/3?)

Azért az Almanzoval való kapcsolat alakulás miatt kíváncsian vártam a következő részt.

Értékelés: 4.5 csillag